Vádirat az emberi ostobaság ellen!(E-könyv)
Vádirat az emberi ostobaság ellen!
(E-könyv)
Elérhető nálunk:
.ePub formátumban
Jelenleg nem rendelhető
Borító ár:
3 790 Ft
Rendeléskor fizetendő online ár:
3 601 Ft
Búcsúzom. Nagyon fáj!
Becsuktam a politikai-gazdasági kérdésekkel foglalkozó írásaim utolsó oldalát. Mint e könyv címével, most is József Attilához menekülök, mert nagyon fáj. Írhatnék '56-ról, amikor kirúgtak a moszkvai egyetemről, mert védeni próbáltam kis országunkat a mély fasizmus bélyegzővel szemben. Írhatnám, hogy a KGB-tisztnek volt igaza: mind gyorsabban terjeszti ki a szárnyát országunk felett a fasizmus.
Írok a diktatórikus rendszerek, a fasizmus általános térnyeréséről.
Írok a munkaalapú társadalmak közelgő haláláról, a mesterséges intelligencia hatásairól: a munkanélküliség robbanásszerű növekedéséről, az egyenlőtlenség végtelen tágulásáról.
Írok a félelmetes fegyverkezésről, a fegyvereket felszentelő papokról.
Írok a tőke abszolút diadaláról.
Írom, ugyanazzal az érzéssel a torkomban, amit József Attila érezhetett, amikor csodálatos sorait írta:
"Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,"
Közben érzem, tudom: hiába is kiáltanék! A demagógia az ostobaság tengerén evezve eldugaszolja a fülcsatornákat, még a föld dübörgését se hallják meg az emberek.
Megpróbálok meséket írni, átevezek a gyermekek békés, csodálatos világába. Nehéz mesterség, talán sikerül!
A búcsú szavait is József Attilától kölcsönzöm. Kihez is szól vajon?
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
Leírás
Raktári kód:
208479
ISBN:
9786150151908
EAN:
9786150151908
Gyártó kód:
28263
Oldalszám:
2019
Nyelv:
magyar
Búcsúzom. Nagyon fáj!
Becsuktam a politikai-gazdasági kérdésekkel foglalkozó írásaim utolsó oldalát. Mint e könyv címével, most is József Attilához menekülök, mert nagyon fáj. Írhatnék '56-ról, amikor kirúgtak a moszkvai egyetemről, mert védeni próbáltam kis országunkat a mély fasizmus bélyegzővel szemben. Írhatnám, hogy a KGB-tisztnek volt igaza: mind gyorsabban terjeszti ki a szárnyát országunk felett a fasizmus.
Írok a diktatórikus rendszerek, a fasizmus általános térnyeréséről.
Írok a munkaalapú társadalmak közelgő haláláról, a mesterséges intelligencia hatásairól: a munkanélküliség robbanásszerű növekedéséről, az egyenlőtlenség végtelen tágulásáról.
Írok a félelmetes fegyverkezésről, a fegyvereket felszentelő papokról.
Írok a tőke abszolút diadaláról.
Írom, ugyanazzal az érzéssel a torkomban, amit József Attila érezhetett, amikor csodálatos sorait írta:
"Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,"
Közben érzem, tudom: hiába is kiáltanék! A demagógia az ostobaság tengerén evezve eldugaszolja a fülcsatornákat, még a föld dübörgését se hallják meg az emberek.
Megpróbálok meséket írni, átevezek a gyermekek békés, csodálatos világába. Nehéz mesterség, talán sikerül!
A búcsú szavait is József Attilától kölcsönzöm. Kihez is szól vajon?
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
Vélemények
