G. Szabó Judit
(1925 - 2010. március 17.)
Nem vezetett egyenes utam az íróságig. Kislányként tanitó néni szerettem volna lenni, de csak a diplomáig jutottam. Elcsábított a műszaki pálya, évtizedekig dolgoztam egy angyalföldi kazángyárban, mint üzemmérnök. – Miért nem írsz humoreszket? – kérdezték kollégáim, élceimen derülve. Írtam közel kettőezret, megjelentek sorra. Párommal szenvedélyünk volt az utazás, ennek emléke a „Legyen az egyik feleségem! C. vidám útirajz. – Tudnál te gyerekeknek is írni! – vélte a Móra Kiadó. 1971-ben jelent meg a „Macskát visszafelé simogatják”, akkor még szokatlan őszinteséggel megírt könyvem, megért már öt kiadást, lefordították több nyelvre. Így kezdődött az írói korzsakom. Jöttek a „pöttyösök” sorra: Hárman a szekrény tetején, Bezzeg a más gyereke! Most boldog vagy? Megérjük a pénzünket! (Ezt a Nagy Könyv idején sokan vallották kedvencüknek.) Aztán a Mari, ne bomolj! Ez mindennek a teteje! Barbara, ez több a soknál! Sok a csinos lány. A Rózsás Letícia Skóciában játszódik, egyszerre krimi, szerelmi történet és kísértethistória. 2007-ben a könyvhétre jelent meg A Madárijesztő-ház. Titokzatos, rejtélyes, izgalmas történet! Két ikerlányomnak köszönhetően hosszú ideig voltam Kaliforniában „amerikai nagymama”, ez más világ, remélem, lélegzet visszafojtva olvassák majd a Különös sziget címmel az idei Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötetet. „Mosolyogtató derű, könnyfakasztó humor, emberség és szeretet jellemzi G. Szabó Judit műveit. A nyolcvanas éveiben járó írónő ma is fiatalos lendülettel fűzi tovább regénybeli hőseinek sorsát.” Ilyesmik olvashatók a velem készült riportokban. És a kétezerhetes év elhozta az Életmű-díjat… Jól esik azt remélni, hogy megérdemeltem. G. Szabó Judit
G. Szabó Judit írásain, regényein, könnyesre neveti magát az ember azon a finom, bájos humoron, ami csaknem minden írását áthatja. Úgy írt a kamaszok titokzatos, kissé kusza érzelemvilágáról, mintha saját maga is éppen ezt a korszakát élné. Szenvedélye az írás mellett az utazás volt....