Az egyetlen ember a kontinensen

„Darius Kopp rájött: már ott tart, hogy élete hátralevő részét ezzel a nővel fogja tölteni, és ettől boldog lett. Később kiderült, hogy, egyrészt, többé-kevésbé mindenben különböznek, mind külsőleg, mind belül, mind pedig az érdeklődési körüket tekintve – Flora művészi, Kopp technikai beállítottságú, a politikai nézeteik sem egyeztek (Kopp beismeri, hogy a kapitalizmus az egyetlen működőképes gazdasági rendszer, Flora nem) – és másrészt, hogy mindennek semmi jelentősége közös jövőjük szempontjából. Semmi sem közös bennünk, kivéve, hogy szeretjük egymást, mondja Darius, amit Florától hallott, felhúzza a vállát, és boldog tanácstalansága jeléül mókásan kifordítja a tenyerét. (És még szép is! A melle, mint a cigányalma, köldöke parányi kagyló, a bozontja datolyapálmát formáz, és az a szép kerek magyar fenék, a sárgadinnye is tovább sárgul az irigységtől! – Sárgadinnye tovább sárgul? Te teljesen odavagy, öregfiú, igaz? – Igaz, barátom, teljesen odavagyok.)"

Darius Kopp informatikus, egy helyi hálózatok értékesítésével foglalkozó kaliforniai székhelyű vállalat egyetlen képviselője a kontinentális Európában. Az NDK-ban nevelkedett Kopp tisztában van a térség keleti felének sajátos vonásaival – de még őt is meg tudja lepni két örmény élsportolóval kötött üzletének váratlan alakulása. Miközben helyzete a cégnél egyre bizonytalanabb, magyar származású felesége, Flora hasztalanul próbál megkapaszkodni a filmes szakmában. Pincérnőként vállal munkát egy berlini strandvendéglőben, egyre mélyebb depresszióba süllyedve. Darius is túl szétszórt, túl érzelmes és érzékeny ahhoz, hogy sikeres lehessen, és megvesse lábát a válság sújtotta versenyszférában. A Darius Kopp-trilógia első kötete illúziótlanul is megkapó krónikája két jobb sorsra érdemes ember szerelmének.