Felnőttekhez felnövő iskola?

Az iskolarendszerű felnőttoktatás aktuális társadalmi alapproblémái

A gazdaságilag fejlett társadalmak az egész életen át tartó tanulás paradigmáját mára elfogadni látszanak. Egyre határozottabban körvonalazódó jövőkép a tanuló társadalomé, mely alapjának tekinti az életkortól, lakóhelytől, iskolázottságtól független felnőttkori tanulást. Ha valóban minden életkori csoport számára hozzáférhető tanulási lehetőségekről beszélünk, akkor elhanyagolhatatlan mindennek tudományos-szakmai háttere is. Ma már túlhaladott az a felfogás, mi szerint az iskola (a gyermek- és ifjúkor) a felkészülés időszaka, melyet a munkatevékenység mint a hasznosítás időszaka (felnőttkor) követ. A technikai fejlődés életünk során számos tanulási folyamatot generál, melyeknek természetesen csak töredéke kapcsolható iskolapadhoz. Ha elfogadjuk, hogy a tanulás nem fejeződik be gyermekkorban, hanem felnőtt, sőt időskorban is folytatódik, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy a nevelés tudománya is több területre oszlik: a pedagógia a gyermekek nevelésének elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik, az andragógia a felnőttoktatás, a gerontológia (gerontokrácia) pedig az idős oktatás tudománya. Kötetünk az iskolarendszerű felnőttoktatás sajátos világával foglalkozik, és célja, hogy megismertesse az olvasót a felnőttek iskolarendszerének sajátos világával, aktuális társadalmi kérdéseivel. Bár kitekintünk az iskolarendszer mindhárom szintjére, elsősorban az alapfokú iskolarendszerű felnőttoktatás helyzetét és problémáit tárgyaljuk részletesen, hogy felhívjuk a figyelmet a fentiekben vázolt problémákra..