Trivulzio szeme

(E-könyv)

Gyujteményünkben Cholnoky Viktor elbeszéléseit és jeleneteinek többségét közöljük. Az írások - néhány kivételével - megjelentek az író három elbeszéléskötetében: Tammúz, Budapest, 1910. Franklin-társulat, Az alerion-madár vére, Budapest, 1912. Franklin-társulat, Néhusztán meséibol, Budapest, 1913. Franklin-társulat. Minthogy e kötetek közül ketto még az író életében került forgalomba, s a harmadik is a halálát követo évben, a bennük közölt írások szövegét fogadtuk el hitelesnek, bár a jelenetek és novellák majd mindegyike megjelent már korábban is folyóiratban vagy hetilapban.

Cholnoky novellái - inkább rejtve, mint explicit formában - az irodalomnak mint írásnak (s nem mint tanulságos, példázatos s így erkölcsi ?megújulást? hordozó történetnek) a hangsúlyozását is sugallják. Korszakhatáron áll tehát Cholnoky (mint szinte mindegyik kortársa), igen mély ellentmondásokat hordoz egész életmuve: gondoljunk arra, hogy jóval nagyobb mennyiségu publicisztikai írása elsosorban a kor tudományos ismeretterjeszto mufajába tartozik, s a tudomány fejlodését, általában a haladást, a megismerésbe és racionalitásba vetett hitet tükrözi, ám novellái éppen ellenkezoleg, a megismerés lehetetlenségét, a világ értelmezhetoségének kételyét, az egységes XIX. századi világkép szétbomlását fejezik ki. Legjobb novelláiban, a közülük is kiemelkedo A kövér emberben pedig az író már a történet (s így a valóság) abszurditására irányítja a figyelmet. Cholnoky novelláiból a szó mufajt jelölo (kísértethistória) és metaforikusan értett jelentésében is egy kísértetvilág kezd kibontakozni.

Trivulzió-novellái akár Krúdy Szindbád-írásai közvetlen elozményének is tekinthetok. Cholnoky az elso, aki a modern magyar szépprózában az alteregó figurával kísérletezik, s egy vissza-visszatéro narrátor fohos alakjában fogalmazza meg a századforduló esztétikai-világképi ellentmondásait. Utazó, kalandor hose, Amanchich Trivulzió ráadásul meglehetosen bizonytalan ?szavahihetoségu? elbeszélo, s mint ilyen szintén elso abban, hogy az olvasót kétségek között hagyja: a sem az etika, sem a valószeruség hagyományos képleteihez nem illeszkedo narrációs eljárások sokszor nem segítik a befogadót a valóságban való eligazodásban.