A tágasság otthonossága

A ko¨tetben olvashato´ i´ra´sok, kritika´k e´s tanulma´nyok az elmu´lt bo? e´vtizedben szu¨lettek. Amikor 2007-ben elkezdtem tanulma´nyaimat a Szegedi Tudoma´nyegyetem Irodalomtudoma´nyi Doktori Iskola´ja´ban, e´rdeklo?de´sem fo´kusza´ban a ke´t vila´gha´boru´ ko¨zo¨tti popula´ris kultu´ra e´s sajto´to¨rte´net mellett elso?sorban a Nyugat szerzo?inek szociokultura´lis terei, geogra´fiai e´rdeklo?de´su¨k, utazásaik identita´ske´pzo? mechanizmusai a´lltak. Az itt ko¨zreadott i´ra´sok kezdetben a kutata´si te´ma´mhoz kapcsolo´do´, ke´szu¨lo?, majd be is fejezett disszerta´cio´ „melle´kterme´kei” voltak. Ke´so?bb egyre vila´gosabba´ va´lt, hogy a klasszikus modernse´g magyar irodalma´nak te´rpoe´tikai dimenzio´i e´rtelmezhetetlenek a ta´gabb milio?, az Osztra´k–Magyar Monarchia, majd az azt ko¨veto? konglomera´tumok ta´jtapasztalatainak meg- e´rte´se, a monarchikus, posztmonarchikus irodalom, a te´rse´g, a ko¨ztes-euro´pai le´ta´llapot e´rtelmeze´se´nek va´gya ne´lku¨l. I´gy alakult, egy ido? uta´n ma´r tudatosan, hogy a Ka´rpa´t-medence modern e´s korta´rs irodalmainak ta´rgyko¨re´ben szu¨letett kritika´im e´s tanulma´nyaim rendre a minorita´s, a multikulturalizmus, a kultura´lis hata´rhelyzetek, a kisebbse´gi le´te´rtelmeze´sek minta´- zatait kutatta´k. Ezuta´n ma´r nem is ve´letlenszeru?en tala´ltak meg a sza´momra fo?leg e szempontokbo´l izgalmas szerzo?k ko¨tetei.