Színes, gazdag világ tárul az olvasó elé Dénes Zsófia életrajzi regénye során. Ezek az emlékek valóságosak és oszinték.
A Vaskapu-szoros kiépítésének munkálatait vezeto kituno építészmérnök és a szabad, francia szellemu család leányának gyermekeként, a fiatal Zsófia az akkor oly ritka érettségi után egyetemre iratkozik, ahol muvészettörténetet akar tanulni. Tanulmányait megszakítja, mert beleszeret valakibe, akivel szüleinek tiltakozása ellenére házasságra lép. Apja a házasságkötés elott öngyilkos lesz, férje pedig tüdobetegségével pár hónapos együttlét után szanatóriumokba kerül, majd meghal. A családi tragédiákon keresztül a szépségek iránt annyira fogékony fiatalasszonyban élo belso kényszer külsodleges támogatásokra is talál: kenyérkereso pályára kell lépnie, és óriási energiával megteremti ehhez a kora társadalmában még rendkívül ritka alapokat. Párizsba utazik, a muvészetek hazájába, teleszívja magát az új muvészetek áradó levegojével s egyben a függetlenség testet-lelket felszabadító érzésével. Írni kezd, a Pesti Napló, majd késobb a Világ munkatársaként dolgozik. Sokat utazik külföldön, társasági, rokoni-baráti köre révén, s a benne élo muvészi fogékonyság hatására a kor leghíresebb muvészeivel, festokkel, írókkal érintkezik. Így ismerkedik meg Ady Endrével is, akivel rövid ideig tartó bensoséges érzelmi viszonya egész további életének egyik meghatározójává válik.