Aki már elérkezett oda, hogy egy grafológiát tárgyaló könyv bevezetését  kezdi olvasni, tehát aki már komoly érdeklődéssel fordul a grafológia  tudománya felé, nem is szólva arról, aki már rendelkezik grafológiai  olvasottsággal, az túl van azon, hogy az íráslélektani analízist valami  misztikus eljárásnak képzelje, jóslással, jövőbelátással, kártyavetéssel  és ezekhez hasonlókkal vegye egyforma megítélés alá. Felmentve érzem  tehát magam az alól, hogy a grafológia komolyságára rámutassak és a  grafológia fogalmához tapadó hamis elképzelésekkel szembeszálljak. De  akinek nincsenek is kételyei a grafológiával szemben, annak is lehetnek  kételyei önmagával szemben. Ha komoly érdeklődéssel fordul is a  grafológia felé, szorongó érzés töltheti el, vajon elég erős és  felkészült-e rá, hogy bele tudjon hatolni, fel tudja fogni, meg tudja  tanulni. Ezeket is megnyugtathatom. Megtanulni, megszokni csak az írás  megfigyelését kell, kifinomult szemmel azután könnyű az írásban  megmutatkozó, az írásban magát leleplező emberre következtetni.