Fekete István
Fekete István
(Gölle, 1900 – Budapest, 1970)
1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. A fiúra nagy hatást gyakorolt anyai nagyanyja és édesanyja, akik melegszívű szeretetükkel ellensúlyozták apja vasszigorát. Az elemi iskola első négy évét (1906-1910) szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron kezdte el, ahová egy év múlva a család is költözött.
Első "vadászélményeit" már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi. 1917 végén önként bevonult katonának, 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett, majd 1918-ig káplárként szolgált.
1923-ban felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, de csak az első félévet végezte el. 1924 januárjától Magyaróváron folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett.
Tanulmányai végeztével 1926–29-ben Bakócán, majd 1920-tól 1941-ig Ajkán gazdatiszt. 1941-től Budapesten a Földmívelési Minisztériumban vadászati előadó. 1950-től a Mezőgazdasági Múzeumban tudományos kutató. 1952-től 1955-ig, nyugdíjazásáig a kunszentmártoni Halászmesterképző biológus szaktanára.
Feljegyzései, írásai rövid lélegzetű megfigyelésekként jelennek meg a Nimród vadászújságban, melynek szerkesztője,a neves Afrika-vadász író, Kittenberger Kálmán biztatja további tollforgatásra. Találkozásukból kölcsönös tisztelet és életre szóló barátság lett. 1936-ban írta meg A koppányi aga testamentumát, a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatára. Első könyve máris a pályázat első helyezettje lett. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán (1939) a Zsellérek című regénye kapta az első díjat. Következő kisregénye, a Csí 1940-ben látott napvilágot.
1940-ben a Kisfaludy Társaság is soraiba választotta. Még színdarabot is írt, Hajnalodik címmel, mely drámát telt ház előtt játszották a Magyar- és a Kamaraszínházban, közel százszor. Majd Bánki Viktor filmrendező...