Móricz Zsigmond
MÓRICZ ZSIGMOND Tiszacsécse, 1879. június 29. – Budapest, 1942. szeptember 5.
Sárarany, Légy jó mindhalálig, Barbárok, Rokonok, Úri muri. Mennyire ismerjük az írót és mennyire az embert? A XX. századi realista prózairodalom egyik legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond.
“Húsz év gyermekkor, tapogatózó ifjúság, az élettel korai véres súrlódás, gondolatcsirák kihajtása, élmények kínok közötti beszívása és elraktározása az elmében. Tíz év indulás az irodalmi pályán, keserves munka, az utak nyugtalan keresése, szüntelen küzdelem a siker elébe álló külső és belső akadályokkal. Ezután húsz év alkotás, de nem az elért siker nyugodt élvezésével, hanem folytonos harcban önmagával, korával, környezetével, az értetlenséggel és érteni nem akarással. Ez Móricz Zsigmond ötven éve.” (Schöpflin Aladár: Móricz Zsigmond ötven éve)
A XX. századi realista prózairodalom egyik legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond 135 éve, 1879. június 29-én született (anyakönyvében július 2-a áll) született Tiszacsécsén. Apja feltörekvő parasztember, anyja értelmiségi család sarja volt. Apja csőddel végződő vállalkozásai a családot gyakran a nyomor szintjére juttatták, ám a gyerekek taníttatására nagy gondot fordítottak. Móricz nagy hírű református kollégiumok (Debrecen, Sárospatak) tanulója volt, végül Kisújszálláson érettségizett.
Ezután az útkeresés időszaka következett: tanult teológiát, majd jogot Debrecenben, bölcsészetet Budapesten, de tanári szakvizsgát nem tett. 1902-től tanított gimnáziumban, volt tisztviselő, 1903 és 1909 között Az Újság gyermekrovatának szerkesztője. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, Szatmár falvait járva bőséges ismereteket szerzett a paraszti élet nyomorúságáról is.
1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát (Jankát), három lányuk és egy fiuk született, aki hamar meghalt. Elbeszélései már korábban is jelentek meg vidéki lapokban, de nevére igazán a Nyugatban 1908-ban megjelent Hét krajcár után figyeltek fel. Első novelláskötetét Ady is üdvözölte, barátok és szellemi...