Fodor Gyula

Fodor Gyula (1871–1942) a 19. század utolsó éveiben építész vállalkozóként kezdte pályáját, első önálló tervezői megbízásait a 20. század elején kapta. 1903 és 1914 között – amikor a bérházépítés virágzó korszakát élte – több mint negyven, többnyire szecessziós stílusú bérház valósult meg tervei nyomán a fővárosban.
Megbízói körét tehetős építési vállalkozók és kereskedők alkották, akiktől egymás után gyakran több megrendelés érkezett. Legismertebb alkotásai a Hajós utcában álló Napóleon-udvar, a Nagymező utcai Ernst-bérház és a két főbejárattal rendelkező Arany Sas-udvar az Üllői út elején. Budapest utcáin járva könnyen beazonosíthatjuk az általa tervezett épületeket: a magasba nyúló, tört vonalakkal lezárt vagy háromszögű oromzatok mellett bérházait az igényesen kiképzett és gazdagon díszített előterekről és lépcsőházakról lehet megismerni. Mindemellett a rendelkezésre álló telek minden négyzetméterét gondosan hasznosító alaprajzai miatt később bérház-specialistaként aposztrofálták.
Az első világháború után a bérházépítés sokáig szünetelt, így az Atlantica Tengerhajózási Rt.-nek köszönhetően jutott munkához, ebben az időben ipari csarnokokat tervezett a Háros-szigetre. Amikor a gazdasági világválság után az építőipar ismét fellendült, Fodor már némileg eltávolodott a tervezéstől, utolsó alkotása – egy balatonboglári üdülőépület – 1935-ben épült fel modern stílusban.