Hasas hófelhőkkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító
családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák
szét a hétköznapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki.
Két nap leforgása alatt két család élete fordul föl fenekestül. Két családé, amelyek mindenben
különböznek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század
történelme.
A szegénysorból származó Tóth Jánost özvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán
taníttatta. Tóth mégis elhagyja őt és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú
földbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. Őt nővérével és öccsével a fukar, szigorú
nagymama neveli, akitől a gyerekek több verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda
hát, hogy miután a gőgös Paula hozzákényszerül öccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a
férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy
kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent?
A Disznótor az eltemetett titkok regénye: egyszerre sötét tónusú bűnügyi történet és
megrázó, görög sorstragédia.
Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a Disznótor elolvasása. Hiszen a vallásos,
puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak
minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a könyv „üzenet (…)
abból a hajdani világból emebbe”. A nagyszüleim múltba vesző világából, amelyben nem volt
virtualitás, az emberek „igazi” életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és következményük volt, a
becsületnek pedig nem volt alternatívája. – SÁNDOR ANIKÓ