Für Elise

Szabó Magda elmúlt nyolcvanéves, amikor lánytestvére született: írt magának egyet. Mert bár a Für Elise önéletrajzi ihletésű mű, a regénybeli fogadott testvér, Bogdán Cecília korábban ismeretlen volt az olvasók előtt. Az író talán gyerekkori barátnőjét mintázta meg Cili alakjában, talán önmagát.

Cili trianoni árva, Zentáról származik, az árvaházból kerül Debrecenbe, négyévesen fogadja be új családja. Ő a bájos, szeretnivaló szőke gyermek, akit minden bajtól óvnak, akit dédelgetnek ismerősök, ismeretlenek és a tanárai is.

Magdolna okos, művelt már kisgyerekkorában is. Esti meseként bibliai történeteket hallgat édesapjától, még iskolába sem jár, de már latinul veszekszik nagybátyjával. Szülei nem korlátozzák, nem nevelik, csak „civilizálják”. Nyelveket tanul, olvas és ír, képzelete szárnyal, „olyan szabálytalan voltam, mint maga a szabálytalanság”, már akkor kilóg a sorból.

Cili története nem zárul le, annyit tudunk meg, hogy fiatalon meghal, de a részletek homályban maradnak. Ennek oka lehet az is, hogy Szabó Magda Magdaléna címmel a regény folytatását tervezte.

A Jaffa Kiadó a szöveggondozáson túl új arculattal, rövid jegyzetekkel, és új, minden korosztály számára jól befogadható külsővel igyekszik segíteni abban, hogy Szabó Magda művei kultúrtörténeti rangjuknak és töretlen népszerűségüknek megfelelő helyre kerülhessenek.

A könyv olvasása közben folyton azon törtem a fejem, vajon mennyi a valóság ebben a történetben, és mennyi a fikció. Életrajzi regényként emlegetik, de néha olyan érzésem támadt, hogy az írói fantázia kiszínezi, átrendezi az egykori eseményeket. El is határoztam, hogy utánanézek, de meggondoltam magam. Ugyanis teljesen mindegy. A regény minden egyes sorából olyan fájdalmas, néha önmarcangoló őszinteség árad, hogy hajlandó vagyok minden egyes szavát elhinni, akár úgy történt, akár nem.

Kár, hogy nem lett folytatása. De a Für Elise így is egy önálló remekmű, akár egy befejezetlen szimfónia. – Fábián Janka