Fekete és fehér

Rudyard Kipling volt az első és máig a legfiatalabb angol nyelvű szerző, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. Leginkább meséiről ismerik, elsősorban A dzsungel könyve írójaként, pedig korántsem csak ifjúsági regényeket írt. 
A műveiben megjelenő tájak, a gazdag élményanyag főleg a gyarmatokon szerzett tapasztalatain alapul. Nem csoda, hisz élete első hat évét az egzotikus Indiában töltötte, majd tanulmányai befejeztével újra visszatért ide, hogy újságíróként dolgozhasson. A későbbiekben megfordult a világ számos pontján, hosszabb időt töltött az Egyesült Államokban, de eljutott Dél-Afrikába, Ausztráliába és Új-Zélandra is. Jó barátja volt Arthur Conan Doyle író, Sherlock Holmes karakterének megalkotója, ő tanította meg golfozni, ami Kipling kedvenc elfoglaltsága lett, még havas tájon is játszott – piros labdával.

Kevesen ismerik teljes egészében Kipling sokrétű munkásságát. A mesék, ifjúsági regények mellett írt verseket, fantasztikus történeteket (ebből nyújt válogatást a nemrégiben megjelent Kívánságok háza című kötet), novellákat, haditudósításokat is. 1907-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

A Fekete és fehér című kötet cselekményét ugyancsak a gyarmatokra helyezte. A történeteket kétféle megközelítésben tárja az olvasó elé: hol az őslakosok, hol a gyarmatosítók szemszögéből tudósít. Képeket kapunk a korabéli India mindennapjairól, a helyiek (a feketék) és a gyarmatosító angolok (a fehérek) együttélésének nehézségeiről, kultúrák találkozásáról.