Az Elhagytál, Helios a néhány évvel ezelott megjelent Égi jel ikerpárja: mindkét történelmi regényben a fohos és a kereszténység egymáshoz való viszonya a kulcsprobléma. Az Égi jel cselekményének középpontjában az idozített ?csoda? lélektani hatására fölényesen csatát nyero, eroszakos és kegyetlen Constantinus áll, kinek nevéhez az ?e jelben gyozni fogsz? legendája fuzodik, az Elhagytál, Helios fohose pedig a Constantinus halála után negyedszázaddal hatalomra kerülo filozófus császár, Flavius Claudius Julianus, akinek tragédiáját filozófiai elveivel és újplatonista miszticizmusával egyfogantatású uralkodói tervei és szándékai okozták. Julianus izgalmasan ellentmondásos képletu egyénisége az ókori történelemnek: a muveltség, a gyakorlati érzék, az emberség és az egyszeruségre való törekvés sajátos módon párosul benne a vallásos fanatizmussal, az elfogultságokkal, az életellenes merevséggel és a korproblémák iránti érzéketlenséggel. Míg Constantinus a kereszténység hose lett, mert nem szállt szembe a kor szellemével és a történelmi szükségszeruség által meghatározott törekvésekkel, Julianus, a Helios-kultusz kései fopapjaként, újplatonista rajongóként bukott el, mert - anakronisztikus módon - a görög világ isteneit akarta föltámasztani, pedig a kor, melyben uralkodott, az új vallási és szellemi irányzatoknak kedvezett. A regény fohosét a régi istenek szerelme feltartóztathatatlanul a tragikus örvénybe szédítette.