"Maky István el?kel? földbirtokossal ösmerkedtem meg e nyáron egy cseh fürd?ben. Az öregúr a leányával, özvegy Maky Máriával volt ott. A férj is Maky volt. A Makyak a felvidéken nagyon elterjedt familia, mely nagyra tartja magát. Verses közmondás zengi fel?lük a Vág mentén: Mihelyt Maky, Mindjárt valaki. L?n, hogy az öreg Maky, aki nagyon megszeretett id?közben, egy reggel így szólt hozzám: - Sürgönyt kaptam az este, egypár napra Bécsbe kell utaznom, addig magára bízom a leányomat, uramöcsém. - Nagyon meg vagyok tisztelve. - Hiszen tudja, hogy ezek a fehérnépek mily gyámoltalanok egyedül! Hadd ebédeljen uramöcsémékkel. Ezek az ?uramöcsémék? két barátom volt: egy kormánypárti képvisel? és egy szolgabíró. A képvisel? jó víg ember, amin?k a képvisel?k szoktak lenni, a szolgabíró pedig egy szellemes, tanult fiú, amin?k a szolgabírák nem szoktak lenni. Az öregúr elutazott, és Mária csakugyan a mi kezünkre került. A kompánia lázas örömben úszott. Hogyne! Leend? asztaltársunk volt a legszebb az egész fürd?n. Hajlékony nádtermet, koromfekete haj, nagy, nedves kék szemek, melyek szemérmetesen lesütve is ragyogtak, villogtak. Hát még azok a duzzadt, élveteg ajkak, a barackvirágszín arc, gödrösen. Ugyan, hogy volt kedve meghalni annak a bolond Makynak! - No, ez nagy fogás, gyerekek! - mondom a pajtásoknak. - Becses kis kutya, hagyta rá a képvisel?. Er?s meggy?z?désem, hogy jól fogja magát érezni köztünk. Szavajárása volt az ?er?s meggy?z?désem?. Er?s meggy?z?désem, hogy ma es? lesz. Er?s meggy?z?désem, hogy az éjjel jól fogok aludni. Er?s meggy?z?désem, hogy ez a tej meg van keresztelve stb. (A képvisel? sok er?s meggy?z?désen ment át naponkint.) - Kívánatos is, hogy a menyecske hozzánk szokjék és megszeressen bennünket. Igyekezzünk minél mulatságosabbak lenni." (részlet)