A magyar újság-croquis egyike a nálunk termett és fejlődött legsajátosabb irodalmi műfajoknak. Első mesterei és későbbi továbbfejlesztői különös munkát végeztek, körülbelül olyat, mint a Vigadó-palota zseniális építője, aki úgy akart magyar stílust teremteni, hogy kelet és nyugat egy-egy jellegzetes építő stílusát, a mórt és a románt keverte. Nem ily öntudatosan, de körülbelül ezzel a módszerrel dolgoztak a magyar szellemesség irodalmi kifejezői is: keletről hozott, kényelmes, vitézkötéses, anekdotás humorunkat franciáktól tanult fogásokkal tették modernebbé, csattanóbbá, finomabbá. Két nevet említek, a Mikszáthét és Heltaiét, a két legkitűnőbb mesterét: az egyik még talán túlságos táblabírós zamatú, a másik már talán túlságosan is francia. De mindkettőben főtulajdonság: a bölcs derű és a finomság, a szatíra náluk inkább csak pikáns árnyalat!
A magyar újság-croquis egyike a nálunk termett és fejlődött legsajátosabb irodalmi műfajoknak. Első mesterei és későbbi továbbfejlesztői különös munkát végeztek, körülbelül olyat, mint a Vigadó-palota zseniális építője, aki úgy akart magyar stílust teremteni, hogy kelet és nyugat egy-egy jellegzetes építő stílusát, a mórt és a románt keverte. Nem ily öntudatosan, de körülbelül ezzel a módszerrel dolgoztak a magyar szellemesség irodalmi kifejezői is: keletről hozott, kényelmes, vitézkötéses, anekdotás humorunkat franciáktól tanult fogásokkal tették modernebbé, csattanóbbá, finomabbá. Két nevet említek, a Mikszáthét és Heltaiét, a két legkitűnőbb mesterét: az egyik még talán túlságos táblabírós zamatú, a másik már talán túlságosan is francia. De mindkettőben főtulajdonság: a bölcs derű és a finomság, a szatíra náluk inkább csak pikáns árnyalat!
A legújabb magyar újság-croquis-k erős fordulatot mutatnak: a bölcs mosolyból kegyetlen grimasz lett. Már Molnár Ferenc croquis-cikkei is ezt a fordulatot éreztetik, de legteljesebben Karinthy Frigyes szokatlan merészségű és erejű ilynemű művei rajzolják elénk az új magyar croquis képét. Molnárnál még némi bujkáló líra enyhíti olykor a maró viccet, Karinthynál teljes fölényével és kegyetlenségével lép elő a szatíra. Croquis-cikkei olvasásakor fantasztikus, már-már félelmes méretekig lendülő cirkuszi bohóc víziója elevenedik elém, egy krétás arcú vigyorgóé, aki pofonokat oszt, fejeket tép le, amiket fordítva, eltorzítva ragaszt vissza, s olykor a csillagokig nyúl, hogy azokkal mutasson be groteszk és döbbenetes tréfákat.
Karinthy szokatlan sikerének kétségkívül az a titka, hogy bár kegyetlen s bár igen gyakran a croquis szerény korlátain szinte brutális erővel veti túl magát heves lendülete, mindvégig kacagtató tud maradni. A mulattató helyzetek variálásában, a nevettető torzítás biztosságában elsőrangú, s a croquis-nyelv kezelésében szinte páratlan. A furcsa, alakuló budapesti nyelv bravúros kezelője, s akárhányszor avatott továbbfejlesztője is. Némely fordulata, egy-egy alakjának neve szájról szájra száll, s olyanok szókincsébe is beiktatódik, akik talán nem is olvasták croquis-jait.
Karinthy szatirikus cikkei - melyek közül legújabb kötetében, a Grimasz címűben, talán a legjellegzetesebbeket gyűjtötte össze - a maguk módján pompás kifejezői napjaink szellemének, az író kitűnő hivatottságát mi sem mutatja jobban, minthogy ez a kifejezőerő egy jelentéktelenebb műfaj keretében is oly dúsan adatott meg neki.