Gogol (1809?1852) rövid életének csodája, hogy az orosz földön tett utazásai során olyan mély tapasztalatokra, emberismeretre tudott szert tenni, ami a Holt lelkek címu poémát (amint o többször is aposztrofálja) az egyik legizgalmasabb lélektani, emberábrázoló tanulmánnyá emeli. A történet fohose, Csicsikov tehetséges, kreatív fiatalember, korábban különféle hivatalokban teljesített tökéletesen érdektelen, lélekölo favágómunkát. Ám képtelen volt beilleszkedni a minden igyekezetet letöro taposómalomba.
(Ezek a motívumok hatják át a szerzo legmellbevágóbb muveit, mint: A köpönyeg, Az orr, legfoképp Az orült naplója.)
A Holt lelkek vásárlója Don Quijote-i kalandjai során az orosz hétköznapok egyénített típusfiguráival, máig ismert szélhámosok stiklijeivel találkozik, melyekbe persze o is nyakig merül.
Az író, felmérve muvének elso, elementáris hatását, megpróbálta egy folytatásban tompítani Oroszország egyértelmuen becsmérlo megítélésu leírását. De a folytatást, amely csupa szépséget tükrözött volna ? szerencsére ?: elégette!