Szatírák

Az 1667-ben Dublinban született Jonathan Swiftet az irodalomtudomány az angol nyelv legnagyobb szatirikusaként tartja számon. Számtalan, mára klasszikussá vált remekmű, köztük a Gulliver utazásai és a Szerény javaslat szerzőjét tisztelhetjük személyében.

Irodalmi munkásságára jellemző, hogy szatírákkal próbálta az őt körülvevő szélsőséges életeket, a súlyos társadalmi gondokat és az angolok írországi politikáját jellemezni. Művészként életbevágó témákban szólalt fel, ám sürgető mondanivalóját néha a közömbösség vagy fegyelmezhetetlenség köntösébe öltöztette. írásaiban a konvenciók minden feljegyzett és elvárt formáját áthágta. A csak rá jellemző merész, dühös stílus, az álszeméremmel teljes mértékben szakító témaválasztások és példátlanul erőteljes társadalomkritikája révén Swift fokozatosan emelkedett az esszé, a szatíra és az imitáció halhatatlan óriásává. A huszadik században mérhetetlen hatást gyakorolt, különösen Írországban, többek között Joyce-ra és Yates-re. Voltaire a következő szavakat írta Swiftnek: „Minél többet olvasom a műveit, annál jobban szégyellem az enyémeket.”

A kötetben olvasható Swift-művek:

• JAVASLAT AZ ÍR TERMÉKEK ÁLTALÁNOS HASZNÁLATÁRA, az öltözékre, a házak berendezésére és egyéb csecsebecsékre vonatkozólag

• A FINGÁS JÓTÉKONY HATÁSAIRÓL

• MEDITÁCIÓ EGY SEPRŰNYÉLRŐL

• A BICKERSTAFF-IRATOKBÓL

• A St. JAMES KÖNYVTÁRBAN a klasszikus és modern könyvek között múlt pénteken megvívott csata teljes és hiteles beszámolója

• Értekezés a lélek  mechanikus vezérléséről, egy baráthoz címzett levélben

• Értekezés, bebizonyítandó, hogy az angliai kereszténység eltörlése, a dolgok jelenlegi állása szerint, némi kellemetlenséggel járhat, és meglehet, hogy hatásai nem váltják be a javaslathoz fűzött reményeket

• Szerény javaslat, hogy az írországi szegények gyermekei ne legyenek szüleik vagy országuk terhére, és hasznot hozzanak a köz javára