Lovik Károlyt 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia a Vándormadár címu regényéért a Péczely-díjjal tüntette ki. Haláláig a Kiss József szerkesztette A Hét címu folyóirat munkatársa.
A Szent István-díjjal hívta fel magára Bérczy Károly figyelmét, aki egyszerre volt Puskin Anyeginjének igen népszeru fordítója és az akkori magyar sportújságírás vezére, a Vadász és Versenylap foszerkesztoje. Bérczy tanítványának fogadta, rajta keresztül ismerte meg nemcsak a hippológiát, de az orosz irodalmat is.
Lovik Mikszáthon keresztül kapcsolódik a magyar elbeszélo hagyományokhoz. Regényeiben és elbeszéléseiben a kor jellegzetes figurái sorakoznak: megalázott kishivatalnokok, agarászó vidéki dzsentrik, zsugori háztulajdonosok, kicsapongó szépasszonyok, unatkozó katonatisztek. Ábrázolásmódjában, epikai ?valószeruség-felfogásában? a realizmus és az újromanticizmus között helyezkedik el.
Az Egy barátságos ház története címu regénye a Farkas család mindennapjaiba enged bepillantást. A szülok, a két lány és a házhoz járó, s ott lakó fiatalemberek életét vetítik elénk olyan rejtett cinizmussal, mely csak a regény végén éri el csattanóját. Fellángoló és elmúló érzelmek, beletörodés, elhagyatottság, mind ott játszódik le ebben a kívülrol barátságosnak tuno házban.