Könyvem címéhez hozzá kell még tennem, hogy bocsássa meg az olvasó, ha olyan mondanivalóimra is akad, amelyekre nem lehet éppenséggel ráhúzni a ?furcsaság? jelzot. Az érdekesség indokolta, hogy tarkítsam velük a furcsaságokat. Ami az anekdotákat illeti, hogy ebbol a mufajból érdemes egyet-mást megóvni a feledéstol, arra nézve utalok egy példára. Tudnivaló, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megszerezte Széchenyi István naplóit és egyéb feljegyzéseit. Van közöttük két kisebb jegyzetkönyv, egyiknek fedelén ez a felirat olvasható: ?Jó és rossz, amit tapasztaltam?. (Das Gute und Schlechte welches ich erfahren.) Érdekesebb tréfákat, anekdotákat, adomákat örökített meg bennük, amelyeket az 1814?1815 években, bécsi tartózkodása során hallott, s neki különösen megtetszettek. Tarka összevisszaságban buggyannak ezek fel ? a fiatal Széchenyinek nyilván nem volt egyéb célja velük, mint hogy elraktározza és késobbi idokre is felidézhetové tegye a mosolyt, amely elcsattanásuk alkalmával ajkán végigsuhant. Közlök néhányat magyar nyelven.