Gondoljátok meg, proletárok I.

Az ifjú József Attila

Mivel nagymonográfiát (ha a munka megérdemli ezt a minősítést) csak egyszer lehet írni, és minden új nekifutás már „csak” a feladat újraírásának tekinthető, ezért úgy gondolom, hogy eljött az ideje az új József Attila-monográfia elkészítésének. Egy ilyen vállalkozás csak akkor lehet sikeres, ha a legteljesebb mértékben támaszkodik a megszületett nagymonográfia eredményeire. De az eltelt évtizedek során számos kérdésföltevés elveszítette időszerűségét. A megválaszolt kérdések helyébe új kérdések születtek. A mai olvasót József Attiláról és koráról más érdekli, mint a hatvanas években vagy a kilencvenes években. Az új kérdések megfogalmazása korántsem egyszerű, egyéni szándéktól függő feladat. Az újraértés buzgalmának lendületében sok írás olyan irányból és olyan önkényesen tett föl új kérdéseket (elvégre a befogadó hipertrófiájának korszakában élünk), amely kevéssé vagy egyáltalán nem volt tekintettel a költői életmű sajátszerűségére, belső koherenciájára. Tverdota György