30 éve a könyv és szerzői jogok védelmében – Mi változott, mi maradt örök?
Hogyan indult a szerzői jogvédelem története Magyarországon a rendszerváltás után?
Az 1990-es évek elején Magyarország a politikai és gazdasági átalakulás küszöbén állt. A rendszerváltás után sürgető szükség lett arra, hogy a szerzői jogokat a nemzetközi normákhoz igazítsák. 1993-ban fogadták el az új szerzői jogi törvényt (1999. évi LXXVI. törvény elődje), amely egyértelmű kereteket szabott a művészek, írók, fordítók, szerkesztők, kiadók jogainak védelmére. A törvény azóta többször is módosult, hogy lépést tartson a digitális világ kihívásaival, de alapelveiben – a szellemi alkotás tisztelete és az alkotók jogainak biztosítása – nem változott.
Mi volt a legnagyobb változás a digitális kor hajnalán?
A legnagyobb fordulatot a digitális forradalom hozta el a szerzői jogok világában. Az internet megjelenésével és a digitális tartalom egyszerű másolhatóságával új kihívások elé álltak a jogalkotók. Az e-könyvek, az online publikációk és a fájlmegosztás egyre nehezebbé tették a jogok nyomon követését és érvényesítését. 2001-ben az Európai Unió elfogadta az InfoSoc-irányelvet, melyet Magyarország is átvett, és ezzel megkezdődött a digitális jogkezelési rendszerek (DRM – Digital Rights Management) bevezetése.
Mi a helyzet ma: hogyan védhetők a szerzői jogok a digitális térben?
Ma a szerzői jogok védelme jóval összetettebb feladat, mint 30 évvel ezelőtt. A technológia fejlődése lehetőséget ad az automatikus jogkezelésre, például algoritmusok és mesterséges intelligencia segítségével felismerhetőek a jogosulatlan tartalmak a különböző platformokon. A YouTube Content ID rendszere, a Facebook és Instagram szerzői jogi eszközei, valamint a kiadók által alkalmazott digitális vízjelek is segítik a jogérvényesítést. Ugyanakkor az internet globális jellege miatt az alkotók gyakran nehezen tudják megakadályozni műveik illetéktelen terjesztését.
Mi maradt változatlan az elmúlt három évtizedben?
A legfontosabb változatlan tényező: a szerző az alkotásának tulajdonosa. Ez az alapelv ma is ugyanúgy érvényes, mint 1993-ban. A szerző személyhez fűződő jogai (mint a névfeltüntetés joga vagy a mű integritásához való jog) elidegeníthetetlenek. Emellett a közönség oldaláról is változatlan a vágy arra, hogy értékes, hiteles és eredeti tartalmakhoz jusson hozzá – akár nyomtatott, akár digitális formában.
Hogyan hatott a szerzői jogok alakulása az írók és kiadók munkájára?
Az írók és kiadók egyre tudatosabbá váltak a jogaikkal kapcsolatban. Ma már szinte minden kiadói szerződés részletesen szabályozza az e-könyv, hangoskönyv és idegen nyelvű kiadások jogait. Az írók gyakran fordulnak jogvédő szervezetekhez (pl. ARTISJUS, MASZRE) tanácsért, sőt egyre többen alkalmaznak ügynököt vagy jogászt a szerződések átvizsgálására. A kiadók pedig saját digitális terjesztőcsatornákat fejlesztenek és figyelemmel kísérik az illegális másolatokat.
Kik azok, akik a szerzői jogokat ma Magyarországon védik?
Hazánkban az ARTISJUS a legismertebb jogkezelő szervezet, amely a zenei és irodalmi művek felhasználását követi nyomon, díjakat gyűjt be és oszt szét az alkotók között. Az irodalmi jogokat emellett több más szervezet is védi, ilyen például a Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága vagy a Digitalis Irodalmi Akadémia. Emellett a kiadók, fordítók, szerkesztők szakmai szervezetei (pl. MKKE – Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) is jelentős szerepet vállalnak a jogvédelmi tevékenységben.
Milyen szerepe van a közönségnek a szerzői jogok tiszteletben tartásában?
Óriási! Az olvasók, nézők, hallgatók magatartása hatalmas befolyással van arra, hogy az alkotók megkapják-e a munkájukért járó díjazást. Amikor valaki letölt egy illegális e-könyvet vagy streamel egy kalózfilmet, nem csak a kiadót, de a szerzőt is megfosztja a jogos bevételétől. A tudatos fogyasztás, a legális vásárlás, a könyvtári kölcsönzések tiszteletben tartása mind hozzájárulnak egy fenntartható kulturális ökoszisztéma működéséhez.
Milyen újdonságokkal kell számolni a következő években a szerzői jogok terén?
A mesterséges intelligencia új, komoly kérdéseket vet fel: ki a szerzője egy gép által generált műnek? Mennyiben használhat fel egy AI korábbi alkotásokat tanulási célra? Az Európai Unió már dolgozik az AI-jogszabályokon, de jelenleg még sok a szürke zóna. Emellett az NFT-k (non-fungible tokens) és a blokklánc alapú jogkezelés is új irányokat mutatnak – ez lehetővé teheti a jogok valós idejű nyomon követését és automatikus díjazását.
Miért fontos, hogy beszéljünk a szerzői jogokról – különösen most, 30 év után?
Azért, mert a kultúra nem csak szórakoztat, hanem társadalmi értéket is teremt. A szerzői jogok nem puszta adminisztrációs kérdések – ezek jelentik a művészek megélhetésének alapját, az alkotói szabadság garanciáját és a kulturális sokszínűség biztosítékát. Az elmúlt 30 év megtanított bennünket arra, hogy a technológia jön és megy, de az érték, az alkotás mögötti emberi szándék örök.
