Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált könyvajánló

Mindig nehéz olyan könyvről írni, ami megtörtént eseményeket dolgoz fel, főleg, ha egy gyermek szemén át nézzük ezt a sötét világot. Nem egyszerű olvasni a Lehetetlen valóra vált című könyvet úgy, hogy az ember ne morzsoljon el közben néhány könnycseppet. Fájdalom, veszteség, kétségbeesés, kilátástalanság, remény. Ez az öt szó az, amely leginkább jellemzi a regényt, és ezzel nekünk olvasóknak is számolni kell közben.

A holokauszt idején játszódó történetet, Leon Leyson, a lengyel származású zsidó kisfiú mutatja be. Egy kis faluban élnek családjával, amikor édesapja Krakkóban kap munkát, így hosszú évekre elszakad családjától a jobb megélhetés reményében. Édesapja és édesanyja is keményen dolgoztak világéletükben, nem voltak sem gazdagok, sem jómódúak, de együtt voltak és nekik csak ez számított.

Leon nagyon várta már, hogy ők is Krakkóba mehessenek, újra egyesüljön a család, illetve, hogy világot lásson, megismerje a várost. Ő volt a legboldogabb kisfiú, amikor végre ez a kívánsága teljesült. Kinyílt számára a világ, amelyet csodálattal nézett, új barátokra tett szert, akik nem nézték zsidó származását.

Azonban egyre több hír jött a közeledő háborúról. Katonák jönnek, akik zsidókra „vadásznak”, megbélyegzik őket, száműzik őket otthonukból, majd „befogják őket, mint a csordába zárt állatokat”. Ilyen világ volt ez. Leontól mindent elvettek, azt a kevés dolgot is, amit magának tudhatott. Éhezett, szenvedett ő is, családja is, és minden más ember, aki zsidó volt.

„Falhoz állították apámat, és azt követelték, hogy azonnal árulja el, hová rejtette a pénzt és az ékszereket. A rasszista ideológiának megfelelően meg voltak győződve arról, hogy minden zsidó dúsgazdag.”

Bár Leon apja dolgozott, ezáltal kapott bescheinigung-ot, azaz egy olyan papírt, ami védi őt is és családja kiskorú tagjait, nem mindenkinek volt ilyen szerencséje. Tsaligot, a legidősebb fiúgyermeket a náci tisztek elhurcolták, senki sem tudja hová. Talán ez volt az a pont Leon életében, amikor rá kellett jönnie, hogy a háború elkerülhetetlen, minden remény, ami táplálta őket semmissé vált.

Hitler minden zsidót táborokba, gettóba vitetett. Leon és családja egy ilyen helyre kerültek, bár Leon még kiskorú volt, így ő nem mehetett volna, de addig ügyeskedett, amíg sikerült a családjával maradnia. Elkezdődtek a borzalmas napok, amelyeket sokan nem éltek túl. Náci tisztek, akik hobbiból kínoztak és gyilkoltak zsidókat, nem nézve sem gyermeket, sem nőt, sem beteg embert. Könyörtelen napok, amelyből csak egy ember gyújtott fényt és reményt: Oskar Schindler. Munkahelyet teremtett számukra, bevetve minden befolyásoltságát, elérte, hogy több száz, majd később meghaladva az ezer főt megmentse őket. Leon sokáig egy munkatáborban volt, de apjának sikerült Schindler gyárába bekerülnie, majd később Leon is csatlakozott a munkásokhoz. Rengeteg veszélyes helyzet alakult ki, amikor csak pillanatokon múlt az élete, de kitartott.

Egy újabb remény látott napvilágot Schindler listájának köszönhetően. Leon legnagyobb megkönnyebbülésére az egész családja rajta volt a listán, azonban az utolsó pillanatban valamiért lekerült róla. Tudta, ha visszakerül Plaszowba, azt már nem élné túl. Kénytelen volt kitalálni valamit, hogy valahogy újra ott legyen a listán, nem számított már mekkora kockázatot vállal.

„Azt mondta, a hős egy olyan egyszerű emberi lény, aki a legjobbat választja a legnehezebb időkben. Oskar Schindlerre pontosan illik ez a meghatározás.”

Oskar Schindler az az ember, aki közel 1200 zsidó életét mentett meg azzal, hogy gyáraiban alkalmazta őket. Rengetegszer került veszélyes helyzetbe, ami miatt őt magát is kivégezhették volna, mégis hűen tartotta az ígéretét, és akit csak tudott kihozott a gettóból. A mai napig rengetegen emlékeznek meg hősies tettéről, köztük Leon Leyson is, aki csak és kizárólag neki köszönheti családja és a saját életét.

Ez a kisregény tele van borzalommal, azonban benne van a hála, a tisztelet és a megbecsülés az egyetlen ember felé, aki hajlandó volt kiállni a zsidókért. A 10 éves kisfiú, aki neki köszönheti, hogy megérte az öregkort, családja lett, ezzel a történettel egy újabb emléket állított fel Schindlerről, hogy soha ne felejthessük el őt.

  Írta: Anarchia könyvblog