A magyar költészet napja 2022

A vers nem csupán önkifejezés, hanem maga az örök titokzatosság, amely hatással van emberre és így a világ alakulására is, mindeközben megfoghatatlan, de mégis annyira élő. A magyar költészet napját hazánkban 1964 óta április 11-én, a nagyszerű költő, József Attila születésnapján ünnepeljük. Az alkalom tiszteletére az országban számos irodalmi előadóest, könyvbemutató, költőtalálkozó- és verseny tiszteleg a magyar líra előtt. A rendezvényeken rendszerint a klasszikus és a kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Mit érdemes tudni a magyar költészet napjáról?

Az ünnep története

1956 júniusában rendezték meg az első költészet napjához kapcsolódó alkalmat a nyári ünnepi könyvhéten. Csak később, 1964-től fűzték József Attila születésnapjához az eseményt. Mindehhez mintául a Szovjetunió szolgált, ahol 1955-től kezdve tartottak ilyen rendezvény-sorozatot. A következő költészet napi ünnepet 1961-ben tartották, majd az Magyar Írók Szövetsége javaslata alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Osztálya 1963-ban döntött az ünnepnap április 11-re időzítéséről. Eleinte fókuszt a munkásmozgalmi líra kapta, később pedig az ünnep egyre inkább eltávolodott ettől. A magyar költészet napja kevés számú ünnepnek, amely a Kádár-korszakban született, és a rendszerváltás után is folytatódott. Az ünnep előtt Magyarországon kívül a szomszédos országok magyarlakta területein is tisztelegnek.

Ezen az ünnepnapon rendszerint irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat, szavalóversenyeket rendeznek. Érdekesség, hogy egyes vendéglátóhelyeken ezen a napon verssel is lehet fizetni például egy kávéért.

A magyar költészet napja, József Attila születésnapja

A kivételes magyar költő 1905. április 11-én, Budapesten látta meg a napvilágot a Gát utca 3 szám alatt. Ma róla emlékezhetünk az itt található emlékhelyen. A házat 1891-ben építették, így a költő születésekor még újnak számított a környéken az épület. Bár József Attila csupán az élete első három hónapját töltötte ezen a helyszínen, mégis fontos szimbolikus jelentéssel bír, hiszen itt született. A költő az élete során számtalanszor kényszerült költözésre, és ez az otthontalanság verseiben is felfedezhető.

1962-ben Pilinszky János így fogalmazott József Attiláról:

„Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.”

Bár a sorok arról árulkodnak, hogy József Attilának nem volt semmije, abban biztosak lehetünk, hogy ő maga mindenkié lett, azzal a számtalan művészeti értékkel, amelyet nekünk adott. Emlékezzünk rá!

Cikkünkben elhoztunk egy részletet József Attila: A Dunánál című verséből:

„A rakodópart alsó kövén ültem,

néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.

Alig hallottam, sorsomba merülten,

hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.

Mintha szivemből folyt volna tova,

zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,

reszel, kalapál, vályogot vet, ás,

úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el

minden hullám és minden mozdulás.

S mint édesanyám, ringatott, mesélt

s mosta a város minden szennyesét.”

A költészet fontossága

Egy néhány éve készült felmérés szerint egyre kevesebben olvasnak versesköteteket. Ennek oka sok minden lehet, talán a felgyorsult életünk miatt nehéz a költészetbe feledkeznünk, ám elfelejtetnünk azt semmiképp sem érdemes!

Manapság gyakran találkozhatunk olyan olyan sztereotip gondolatokkal, miszerint senki sem olvas már verseket, mert nem érdekes a költészet a 21. században. Egyre több ember távolodik el a költészet szépségétől, mert érzelmeik előhívására inkább egy  izgalmas filmet vagy megindító zeneszámot hívnak elő. Ám valójában minden csak nézőpont kérdése. A költemények megértéséhez egy kis energiabefektetésre van szükségünk, ez kétségtelen. Rajtunk áll, hogy a vers képi világát hogyan értelmezzük, ugyanis a megjelenő gondolatok nem tények, ezeket az aktuális érzelmi hangulatunk és a külső körülmények is befolyásolhatják. A versek segítenek abban, hogy meg tudjuk élni a legmélyebb érzéseinket is, az értelmezés során pedig választ kaphatunk kérdéseinkre. Az irodalom lírai területe könnyen elragadhatja bárki figyelmét, csak időt kell szakítani egy verseskötet lapozgatására, hiszen ha belemerül az ember, nem fogja tudni letenni. Számos előnye van annak, ha verseket olvasunk: mindenekelőtt kizökkenünk a megszokottságból.

A versekkel kapcsolatos téves meggyőződések és közhelyek eltántoríthatják az embert attól, hogy az irodalmat válassza kikapcsolódásképp, ám ha ezt mégis megtesszük, biztosan nem fogunk csalódni!

Cikkünkben elhoztunk néhány nagyszerű kortárs verseskötetet, melyeket érdemes felfedezni! Merülj el a költészet adta csodában, hiszen a költészet mindenkié!

„Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.

Múltunk lakik ma minden létigében.

Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.”

A Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.

Kép kép hátán. A szerző a legújabb verseskötetében továbbra is a jól ismert, karakteres és egyéni hangján szólal meg: új verseiben is nagy szerep jut a látványnak, a folyamatrajznak, egy-egy helyzet vagy mikrotörténet leírásának, vizuális megragadásának. De egyúttal rá is kérdez arra, mennyire ragadható meg a világ a maga halmozott képiségében, főleg ha ezek a képek egymásra rétegeződnek. Az biztos, hogy nem definíciókat, hanem sokféle válaszlehetőséget, válaszirányokat kapunk. Egyedül talán csak az élményt tartja megragadhatónak: "De minden élmény halálélmény" - mondja az egyik vers. S alighanem ez minden vigaszunk.

Károly Dorina már ezzel az első verseskönyvével megtalálta egyéni hangját, egy olyasfajta mély érzelmességet, szenvedélyt, amely ugyanakkor magában hordozza annak antitézisét is, a kijózanodást, a – gyakran cinikus – fanyarságot. A címadó költemény egyaránt olvasható rapként − melyben a lírai alany alaposan kiosztja a megszólított személyt − és fájdalmas önkitárulkozásként, melyen átsejlik a népballadák atavizmusa. Bedobozolni nem tudjuk, de nem is ajánlatos. Olvasni, skandálni – annál inkább.

„Meg hogy a tévedés az volt,

hogy nem írni kellett volna erről, mert

– most úgy látom – az idő elmesélhetetlen.”

És állsz és szédülsz és hallgatsz, vagy ülsz 5.43-kor egy kanapén egyedül, egy másik plédbe csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben, mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves, süket, polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes, és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte nyolc méter.

Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert e nélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.

Kemény István

Lázár Bence András negyedik verseskötete üres parkokon keresztül, sugárúti fák közt, elegáns égbolt alatt vezeti olvasóját az érzelmek labirintusába, ahol minden elágazásnál dönteni kell, merre tovább.

Az út önmagában is számos veszélyt rejt, de egy ponton meg kell küzdeni a Minótaurusszal, és ehhez szükség van Ariadné segítségére is. A csapda az, hogy minden olyan ismerősnek tűnik, minden olyan megfoghatónak, hétköznapinak, de amikor közel kerül egy autópálya vagy a szeretett nő, kiderül, hogy minden bonyolultabb és átláthatatlanabb, mint korábban látszott.

Az élet terei is másként működnek: egy lisszaboni utazás minden átmenetisége ellenére nagyobb biztonságot ad, több kapaszkodót nyújt a világban való eligazodáshoz, mint a mindennapok jól ismert helyszínei. A versek a szerelem, a szeretet, az élet folyamatos újragondolása és az önértelmezés nehézségeinek részleteit sűrítik egy hol elbizonytalanodó, hol titokzatos, hol töredékes, hol nagyon szókimondó költői nyelvbe.

Ekötet tanulmányait az utolsó években írtam, részint a magam kezdeményezésére, részint felkérésre, és csak olyan műveket taglalok, amelyeket különös tetszéssel és elmélyültséggel olvastam s esetleg olvasok újra, tanúságul arra is, hogy öreg korában az ember a saját nemzedékét érti meg a legjobban. Sorozatukban, úgy vélem, jól felismerhető egy sajátos poétikai eszmény. Azt persze nem tudom eldönteni, hogy valóban a nemzedékem néhány vitathatatlan jelentőségű művének a meghatározó eszményét sikerült megragadnom, vagy a saját előszeretetemet kényszerítem rájuk; azt pedig eltökélten elhárítom, hogy e elöljáró szavak közé az eszménynek akárcsak egyetlen formulára terjedő jellemzését beleírjam.

„A kötetben bemutatott művészi és gondolkodói életművek mind egy kiválasztott teremtő állapotban, vannak, akik úgy neveznék, a melankólia kiválasztott teremtő állapotában keletkeztek: a tökéletes szóbeli alkotást, illetve a tökéletes szóbeli gondolatot kívánják megvalósítani, de annak a mindig jelenlévő bizonyosságában, hogy az abszolút szó és az abszolút gondolat, amelyik megváltoztatná s megváltaná a világot, már nem adatik meg, és még az is kérdéses, hogy valaha is valóban megadatott-e.”

Az egy-sok világ elveszett birodalma – ez tárul fel Pór Péter irodalomlátásában. Olyan szemlélet ez, amely az Egész reménytelen keresésére vállalkozik egy olyan korban, ahol már nem csak az Egész, hanem annak keresése is rég elveszett. A szerző ehhez a kereséshez hívja segítségül kortársait, Sándor Iván, Tandori Dezső, Takács Zsuzsa, Géher István, Várady Szabolcs és Ferencz Győző személyében. E szépírókat Vajda Mihály, Fodor Géza és Radnóti Sándor gondolkodók kísérik. Legyen szó akár költőkről vagy esztétákról, Pór Péter egyfajta lényegi együtt-látással fordul az életművek felé, mindannyiunk számára bizonyosságot téve, hogy az irodalomértés az Egész utáni korban is emlékezete lehet a régmúlt egy-sok világának.

Fedezd fel a Book24 széles kínálatában a gyönyörű versesköteteket, és élvezd mindazt az erőt, amelyet a magyar költészet adni képes számodra!