Ákody Zsuzsa: A Nap Fényhegyén – Amikor a lélek visszhangja átszeli az időt

Vannak regények, amelyek csupán történeteket mesélnek, és vannak olyanok is, amelyek képesek sokkal mélyebbre hatolni – a lélek titkos ösvényeire. Ákody Zsuzsa legújabb könyve, A Nap Fényhegyén pontosan ilyen. Egy regény, amely nemcsak két idősíkot köt össze – a jelent és az ókori Egyiptomot –, hanem egyszerre foglalkozik az identitás, az önkeresés, az ősi múlt és a belső világ kérdéseivel is. A regény egyik legnagyobb ereje, hogy úgy visz el időutazásra, hogy közben a saját lelkünkkel is szembesít.

Egy szerző, aki mindig a lélek felől közelít

Ákody Zsuzsa neve nem ismeretlen az irodalomkedvelők körében. Már első regényét is – Földanyácska gyermekei – egy mély élmény inspirálta: az ópusztaszeri Feszty-körkép. Innen indult az a pálya, melyen sorra születtek meg az író történelmi, lélektani, sőt pszichodramatikus művei. A Láng a havon Petőfi Sándor sorsának újraértelmezése volt, a Zazi egy krimi és pszichodráma ötvözete, a Minden harmadik kedden pedig egy szerelmi kapcsolat titkos világát tárta fel. A Lélekrablók egy országos regénypályázat győztese lett, míg az Egy csúnya nő és A Völgyben a boldogságkeresésről, a túlélésről és az élet szeretetéről szólnak.

Ákody írásaiban közös vonás a lélek finom, mégis erőteljes bemutatása. Szereplői esendők, érzékenyek, sokszor traumák terheit hordozzák, ám mindig ott munkál bennük a gyógyulás lehetősége – és az élethez való mély kötődés.

Egy nő két világ határán

A Nap Fényhegyén főhőse Anna, aki intézetben nőtt fel, és egész életében keresi azt a helyet, ahová igazán tartozhat. Látszólag hétköznapi életet él: férjével együtt belesimul a tucatemberek tucat életébe. De ahogy megjelennek a furcsa, különös álmai, Anna lassan egy másik valóság kapujába lép. Álom és ébrenlét határai elmosódnak, s az álomvilág egyre erőteljesebben hatja át a nappalait is.

Az álomképek a fáraók világába repítik: az időszámításunk előtti 14. századba, az Újbirodalom fénykorába, ahol Tutanhamon, Ehnaton, Teje királyné és más egyiptomi alakok kelnek életre. De ezek nem csupán látomások. Az olvasó hamar rájön, hogy ezek az álmok nem pusztán múltbéli eseményeket idéznek, hanem Anna belső világának tükörképei is.

A történelem csak díszlet – a főszereplő a lélek

Ákody nem történelmi regényt írt a szó klasszikus értelmében, hanem lélektani utazást. Az ókori Egyiptom csupán a keret, amelybe belehelyezhetők az örök emberi kérdések: Ki vagyok? Miért vagyok? Hogyan lehet gyógyulni, ha gyerekkorunktól törékeny a lelkünk?

A könyv egyik legfontosabb állítása, hogy az emberi lélek képes átszelni időt és teret. Nem véletlen, hogy Anna olyan életszerűen látja az ókori alakokat, akikről korábban semmit sem tudott. Ez a szimbolikus kapcsolódás mutatja meg: talán nem is kell feltétlenül "hinnie" ezekben a látomásokban, elég, ha megérti, mit mesélnek róla önmagának.

Teje királyné – a női erő szimbóluma

A könyv egyik legemlékezetesebb szereplője kétségtelenül Teje királyné. A fáraó hitvese és az ország tényleges irányítója, amikor férje megbetegszik. Teje alakján keresztül Ákody egy rendkívül modern kérdést boncolgat: milyen a női hatalom, és hogyan lehet azt bölcsen, nemes célokra használni? Teje nemcsak feleség és anya, hanem vezető, politikai döntéshozó, és mindenekelőtt: ember. A gyerekekről szóló szavai örök érvényűek:

„A gyerekek, a sok ezer kisgyermek, kik felnőtté válva újabb gyermekeket nemzenek, jelentik Egyiptom múltját és jövőjét.”

Egy ilyen női karakter példamutató lehet bármely korban.

"A démonok nem köztünk élnek. Mi magunk vagyunk azok.”

A regény legnagyobb ereje abban rejlik, ahogyan a múlt történései párhuzamba kerülnek Anna jelenével. A fáraók, a cselszövések, a halál, a szerelem és a hatalom kérdései ugyanúgy jelen vannak a XXI. században is – csak más alakot öltenek. A depresszió, a belső küzdelmek, a múlt el nem varrt szálai mind-mind olyan "démonok", amelyekkel ma is harcolunk.

Álmok, amelyek gyógyítanak – vagy elpusztítanak?

Anna egyre kétségbeesettebben próbálja megérteni, mi zajlik benne. A pszichiáterhez fordulás nem hoz megnyugvást – inkább újabb kérdéseket szül. A regény nem ad egyértelmű válaszokat, nem mondja meg, hogy Anna álmai "csak" hallucinációk vagy valódi visszaemlékezések egy másik életre. Ákody sokkal inkább arra bíztat: merjünk szembenézni saját álmainkkal, akár gyógyítanak, akár fájnak.

„A test csupán burok, melyben elrejtőzhet a lélek.” – állítja a regény egyik bölcs mondata. És talán ezzel mindannyian tudunk azonosulni.

A Nap Fényhegyén: több mint regény

Ákody Zsuzsa könyve sokkal több, mint egy szépirodalmi mű. Valójában egy belső utazásra hív, ahol a múlt és a jelen, a valóság és az álom határai elmosódnak. Egy olyan világot tár elénk, ahol a lélek nemcsak hogy emlékszik, de vezet is bennünket – ha merünk odafigyelni rá.

Az írónő az évek során kivívta helyét a kortárs magyar irodalomban: művei díjakat nyertek, elismeréseket hoztak számára. Csabrendek díszpolgára, és a Lélekrablók országos sikerét követően a A Nap Fényhegyén méltó folytatása egy következetesen épített, mély és érzékeny szerzői életműnek.