Szkeptikus voltam, amikor a kezembe vettem ezt a könyvet. Aztán rá kellett jönnöm, mekkora hiba volt, hogy eddig nem olvastam. Letehetetlen volt számomra. Amy Ewing egy olyan disztópikus világot hozott létre, amely taszított és vonzott is egyszerre. Minél mélyebbre eveztem a történetbe, annál jobban izgatott a szereplők sorsa, a végkimenetel és annak megoldása. Egy brutális és kegyetlen világ, ahol csak a gazdagok érvényesülhetnek - kihasználva a szegényeket, gyengéket. Leginkább úgy tudnám jellemezni: egy rózsaszín vattacukor, melynek a közepe nyers, ragacsos és mérgező. Bárhogy próbáltam magam beleképzelni az adott szituációkba, egyszerűen nem tudtam. Képtelen lennék ilyen helyen, ilyen körülmények között élni.
Mindenképpen ajánlom az Éhezők viadala sorozat rajongóinak - noha más a történet, mégis ad egy hasonló érzést, - és azok sem fognak csalódni, akik azokat a disztópia és fantasy könyveket szeretik, melyek egy kis mágiával is fűszerezve vannak.
Történet:
Mint ahogy írtam, az alapkoncepció hasonló az Éhezők viadalához. Különböző kasztok: Füst, Farm, Láp, Bank és ennek közepén helyezkedik el az Ékkő. Itt élnek a gazdagok, az előkelő és nemesi rangú emberek, akik nem közösködnek a falon kívüli dolgozókkal. Egy dologgal viszont nem számoltak. Mivel annyira meg akarták tartani a saját kis világukat, ezért hosszú időn keresztül csak egymással házasodtak, amely azt eredményezte, hogy a nők már képtelenek voltak saját gyermeket a világra hozni. Így a négy alapító ház összeült és egy borzasztó megoldást találtak ki. A Lápon élő kislányokat különböző vizsgálatoknak/teszteknek vetik alá. Azok, akik alkalmasak a mágiára és a gyermek kihordására, elviszik az Ékkőbe, hogy a gazdagok és az uralkodók utódait kihordják. Látszólag tökéletes hely ezeknek a lányoknak, hisz úgy tűnik, kapnak egy esélyt arra, hogy a szegénységből kitörjenek. Gyönyörű ruhák, drága ékszerek, mindennap étel az asztalon, nincs nélkülözés. Látszólag.....
" A fejemben Lucien hangját hallom, ahogy nyugtat, hogy minden rendben lesz. És Ravenét, ahogy azt ígéri, sosem felejt el. Úgy kapaszkodom beléjük, mint a talizmánba, és igyekszem féken tartani a félelmemet. "
Violet szintén képes a mágiára, így bekerül az aukcióra szánt hölgyek közé. A Tó Hercegnője vásárolja meg, kinek a személyisége csapong a kedves és kegyetlen között. A lány viszont úgy tűnik, még mindig jobban járt sok társa mellett. Ezek a nemesi vérű nők maguk a gonoszság megtestesült változatai. Mindenkinek megvan a saját titka, amit akár gyilkosság árán is, de megvédenek. Nem számítanak nekik a helyettesek - kegyetlen és megalázó bánásmódban részesítik őket.
" Fagyos csend van. A Hercegnő állva marad. Az állkapcsán ugrálnak az izmok, mintha azt próbálná meg kitalálni, mit mondjon. "
Természetesen nem maradhat ki a szerelmi szál sem. A probléma viszont az, hogy a helyetteseknek nem lehet romantikus kapcsolatuk az Ékkőn belül, illetve a régi életükkel hátrahagyták azokat is, akiket szerettek. Aki ezt a törvényt megszegi, arra borzalmas büntetés vár. Ámde a szívnek nem lehet parancsolni. Violet pedig nem az a lány, akinek megmondhatják, hogy mit tehet, vagy mit nem. Keményen küzd a rendszer ellen és mindent megtesz, hogy a titkok, amiket oly féltve őriznek - kirobbanjanak.
Egy igazán erős kezdést olvashattam Amy Ewing tollából, így kíváncsian várom a folytatást.
Írta: Anarchia könyvblog