Autumn, Logan és Shay látszólag három fiatal, akik nem ismerik egymást. Egy viszont közös bennük: mindhárman elvesztettek egy számukra fontos személyt.
Autumn a legjobb barátnőjét gyászolja, aki egy autóbalesetben vesztette életét. A temetés, a gyász számára egy lelki Kálvária, ami egyre közelebb viszi őt Tavia bátyjához, Dantéhoz. Leveleket címez elvesztett barátnőjének, amelyeket ő már nem fog elolvasni, kérdéseket tesz fel, amelyekre nem fog már választ kapni.
Logan első szerelmét, Bramet a fiúöltözőben találták holtan. A vizsgálatok öngyilkosság jeleit azonosították be. De vajon mi eredményezhette ezt a döntést? Logan a sötétben tapogatózik, válaszok után kutat, és nem bírja kiverni a fejéből Bramet. Hirtelen elvesztett mindent, ami számára fontos volt. A szerelmet, a zenét és az ihletet. Maradt neki a fájdalom, a hiányérzet és ezt az űrt kitöltő káros szenvedélyek.
Shay ikertelen. Testvére, Sasha a leukémia elleni harcban maradt alul. A lány el sem tudja képzelni az életét az ikre nélkül, hiszen szinte minden idejüket együtt töltötték. Az egyetlen mentsvára a zenés blog, amit közösen vezettek. Shay a testvére halála óta eltávolodott a barátaitól, elmenekült mindentől, ami Sashára emlékezteti őt. De ez meddig folytatódhat?
"Amennyire jó érzés, ha van valakid, akinek ugyanannyira szüksége van rád, mint neked rá, pontosan annyira tud fájni az elvesztése."
Mindhárom történetben megtapasztalhatjuk a gyász fázisait, a barátok és a támogatások gyógyító erejét, a zene fontosságát az ember életében. Ashley Woodfolk gyönyörűen átadja a főszereplőkben lejátszódó vegyes érzelmeket. Minden szava kincset ér. Hamar beköltözött a szívembe a történet, és ez csak erősödött, mire a végére értem. Ez a regény az ember legbelsőbb részéhez szól, ezt pedig nem tudja másképpen, csak egy erős mondanivalóval rendelkező, mégis izgalmas cselekménnyel, hiszen végig bennünk lakozik az a kérdés: mikor ér össze a három történet?
Úgy gondolom, hogy Ashley Woodfolk egy nem elégszer emlegetett, mégis fontos témát választott az első könyvéhez. A gyász fázisain keresztülmenni felnőttként is nehéz, nemhogy tinédzser korban, amikor amúgy is szinte minden, még maga az ember is változások sokaságán megy keresztül. Hogyan dolgozzák fel ilyen fiatalon a veszteséget? Erről szól az Ami utánad maradt.
"Ebben a szobában mindenkinek hasonlóképpen hiányzik egy darab a szívéből, a maga elviselhetetlen, megmagyarázhatatlan módján."
Ashley Woodfolk regénye valóságos, fájdalmakkal teli, mégis csodálatos. Megsiratott, formált és megérintette a lelkemet. Egy olyan történet, amelyet mindenkinek el kellene olvasnia!
Írta: Barbi