Carrie Cooper: Marionettjátszma 2. - Bábok tánca könyvajánló

Nemrég volt lehetőségem olvasni Carrie Cooper-től a Kétségekbe zárva című regényt. Akkor meglepődtem az írónő páratlan és egyedülálló stílusán, a történetvezetésen és mindazon, amit a mű magába foglalt. Abban az értékelésemben kihangsúlyoztam azt, hogy mennyire örülök, hogy az írónő regényét olvashattam.

Nos, ezt a véleményt jelenleg is fenntartom. Mert a Marionettjátszma második kötete, még az első részen is túl tett, a szó minden értelmében. A már megismert és elvárt színvonalat kaptam az oldalak rengetegében, ám Carrie Cooper olyan extra elemekkel és fordulatokkal fűszerezte meg, ami által megállíthatatlannak éreztem magam, így csak sodródni tudtam a lapok mentén.

A könyv borítója már a Kétségekbe zárva című alkotásnál is egyszerű volt, de mégis gyönyörű. Ugyanez jellemző ennek a regénynek a külcsínjére is. Kellemes hangulatú kompozíciót nyújt az olvasó számára, azonnal megragadja az ember figyelmét.

A történet az első részben megismert vonalon folytatódik tovább. Az akkor függőben végződő mű folytatását kapjuk meg. Választ kapunk az első kötetben felhalmozódott kérdéseinkre és mindazokra a nyitott részekre, melyeket befejezetlennek éreztünk akkoriban.

Előzmény:

Lili, a Rita Touch álcát felvéve kedvese, Nikosz után megy Gerárd Laconte villájába, amely hely nem éppen a nyugodtságáról és a pihenni vágyásról híres, legalábbis nem úgy, ahogy az ember gondolná. Nikosz a Martín Rivéra álcáját használva igyekszik egykori munkahelyének, az ügynökségnek segíteni egy lány, Mia hazajuttatásába, azonban a bábmester már az első pillanattól kezdve hatalmas akadályokat görget az útjába. A kérdés csak az, Nikosznak sikerül-e túljutnia úgy a mester eszén, hogy közben megtartsa igaz szerelmét is, hiszen Lili az egész történet folyamán kétségek közt őrlődik.

Történet:

Lili olyan mélységekbe kerül bele a Laconte villában, amibe talán sosem szeretett volna. A kedvese megmentésére indult, ennek ellenére egy olyan világba keveredik, ahol a drog- és alkoholmámor megszokott, az orgiákról nem is beszélve. Ezen a helyen az emberek levetkőzhetik a gátlásaikat és következmények, nyilvánosságra kerülés nélkül tehetik meg mindazt, amit szeretnének, persze csak a másik fél beleegyezésével.

Nikosznak az érdektelen, nehezen kapható férfit kell eljátszania, aki közben bármit megtehet. Olyan helyzetekbe kerül, ahol a falnak nemcsak füle, de szeme is van, így ilyenkor sem veheti le azt az álcát, amit magán hordoz. Sokszor a saját szívét el kell hallgattatnia, és az elveit is muszáj a szőnyeg alá söpörnie.

A történet középpontjában az áll, hogy egy ember hogyan képes mozgatni a saját kénye és kedve szerint a szálakat, s a játékban szereplő bábuk hogyan tudják mindezt kezelni. Olyan állapotok és körülmények uralkodnak a játék színterén, ahol sokszor a valóság irreálisnak tűnik, s szinte megkülönböztethetetlenné válik a realitás és az illúzió.

Szereplőinknek olyan szituációkkal kell szembenézniük, amik a saját tűréshatáraikat is feszegetik. Azonban Carrie Cooper ezekkel a helyzetekkel csak még inkább a székhez szögez minket és olyan izgalmak elé állít bennünket, ahonnan a megoldást a mondatok tömegéből szűrhetjük le.

Rita mondhatni az elejtett vad, azaz az áldozat szerepébe kerül. Megbabonázza a férfit a jellemével, a szépségével és a tulajdonságaival. Meg akarja szerezni őt, bármi áron. Ez a játszma kezdődik el már az előző regényben is, de csak ebben az alkotásban teljesedik ki igazán.

A mű fő kérdése az lesz, hogy vajon a játékmester az összes szálat irányíthatja, és ezzel eleget tehet saját akaratának, ezzel átgázolva mindenkin vagy van, ami megállítja? Nikosznak sikerül sértetlenül megmenekülnie a Laconte villából? Lili vajon érzelmi téboly nélkül túléli mindezt? Egyáltalán fényt tudnak deríteni az igazságra?

Carrie Cooper legújabb regényében egy letehetetlen, érzelmekkel teli útra hívja az olvasót. Megismételhetetlen stílusával és fantasztikus cselekményszálakkal várja a Marionettjátszma folytatásának résztvevőit.

Írta: Anarchia könyvblog