Dot Hutchison: Pillangók kertje könyvajánló

Összetett, kifinomult, hátborzongató, lelket megtépázó, gyönyörű és gyötrelmes egyszerre. Ezenkívül még számtalan jelzőt tudnék írni erre a könyvre, imádtam és mégis gyűlöltem egyszerre. A legelső oldatól fogva a legutolsóig tökéletesen van felépítve, folyamatos a feszültségadagolás, abszolút hibamentes történetvezetés. Mégis olyan borzalmakkal van tele, amit senkinek nem kívánnék soha.

Maya a főszereplőnk, aki több éves gyötrelmét meséli el, miután a rendőrök beviszik kihallgatni. Évekkel ezelőtt elrabolták, és egy kertbe szállították, ahol rajta kívül még nagyon sok lány raboskodott. Minden lánynak külön szobája volt, és minden lánynak különböző formájú pillangószárny tetoválás díszelgett a hátán, de nem ez a leborzasztóbb. A férfi, akit a lányok csak kertésznek neveztek, perverz módon úgy gyűjtötte a lányokat, ahogy anno az apja a pillangókat. Bekerülésük után, ha már stabil volt az állapotuk, mindenki megkapta a saját egyedi nevét és tetoválását. Ebben a kertben senki nem szenvedett hiányt semmiben, a kertész minden pillangójának igyekezett megadni mindazt, amit kértek, becsben és szeretetben tartotta őket, de ez a szeretet egy nagyon beteg elme érzelmei.

Maya gyorsan beilleszkedett a lányok köz, és szinte elfogadta sorsát, hisz már gyermekkora óta érzelmi sérüléseket szenvedett el. Igaz barátságokat kötött pár lánnyal, de ezek a barátságok is illékonyak. Ugyanis a pillangók nem élhetnek örökké, minden lányt a 21. születésnapján a kertész magával visz, és ezután már csak egy hatalmas tartályban láthatják viszont, amely gyantával van tele, középen pedig ott díszeleg a maga teljes pompájával a pillangó, mely már soha nem lesz az enyészeté.

A lányok tudják a sorsukat, tudják, hogy előbb utóbb mindannyian egy ilyen tartályba fogják végezni, így próbálják kiélvezni azt a kis időt, ami nekik megmaradt. Maya, miután a legjobb barátnője is egy gyantával teli tartályba kerül, átveszi a lány szerepét, és az újonnan érkezőket próbálja lelkileg felkészíteni, és mellettük állni amennyire csak lehetséges. Minden borzalom mellett még ott van Ayery is, a Kertész fia, aki kegyetlenebb és brutálisabb az apjánál. Élvezi, ahogy a lányok félnek tőle, és nem egyszer veri meg őket annyira, hogy az apa kénytelen megölni a pillangót, mert olyan kárt okozott benne a fia. A Kertésznek egy a lényeg, minden pillangó gyönyörű és tökéletes legyen a 21. születésnapjáig, csak ezek a lányok kerülhetnek a tartályba, mindenki mást, aki erőszak vagy baleset által megsérült, eltemet. A férfi a maga módján minden lányt szeret, és mindegyiket megsiratja, meggyászolja.

" A szépséges lények rövid életűek: ezt mondta nekem a Kertész a legelső találkozásunkkor. A férfi gondoskodott is róla, hogy drágalátos Pillangói ne éljenek sokáig, ugyanakkor a maga furcsa módján igyekezett biztosítani számukra a halhatatlanságot. "

Már a könyv elején kiderül, hogy Maya és rajta kívül jó pár lány megmenekül, hisz ő maga meséli el az egész történetet a kezdettől fogva. A rendőrök gyanakodnak arra, hogy köze volt az egészhez, így több napon keresztül hallgatják ki, így megismerve a lány múltját is, hogyan kerül New Yorkba, a Kertbeli életéről, Desmondról a Kertész kisebbik fiáról és a menekülésükről.

Egy olyan történet ez, mely lelkileg nagyon megérintett, belegondolni abba, hogy mit élhettek át azok a lányok, hogyan voltak képesek elfogadni a sorsukat, és nem beleőrülni ebbe. Sok lány történetét ismertem meg én is, ugyanúgy gyászoltam, és éreztem a veszteséget, ahogy Maya és a többiek. Ilyen mély érzelmeket nagyon ritkán vált ki belőlem egy könyv, úgy, hogy a végén pár könnyet én is elmorzsoltam, mely rám nagyon nem jellemző.

" A Kertész remegő kézzel simította hátra Evita vizes haját az arcából, majd a feje alá nyúlt, és rászorította a tenyerét az ágba bevert, véres tarkójára. Ekkor már mindannyian a férfit bámultuk, nem pedig halott társnőnket, mert a Kertész sírt. "