Minden tiszteletem az írónőnek, aki ezt a történetet megalkotta. Köszönöm neki, hogy olvashattam a könyvét, biztos vagyok benne, hogy szegényebb lettem volna nélküle. Ez az a regény, amit minden embernek csak ajánlani tudok, zsánertől függetlenül. Megtalálható benne a romantika, lélektan, rejtély és a könyv haladtával az a folyamat, ami gondolkodásra ösztökél bennünket. Olyan megvilágításba helyezi a gazdagok és szegények életét, amely megborítja azt a szemléletet, amit esetlegesen eddig gondoltunk vagy éreztünk. Elképzeljük, hogy a "szegény" kis gazdag lányok egész nap csak lógatják a lábukat, az iskolában ők a királyok/királynők, olyan helyekre járnak nyaralni ahová sokan csak képzeletben tudnak elmenni, és megkapnak mindent, amit csak kívánnak. Persze, ez így is van, de Lockhart megmutatja az árnyoldalt is, amit mi olvasók eddig nem láttunk, nem érzékeltünk.
Cady által ismerjük meg a történetet, aki egy olyan családba született, ahol a Sinclair név egyet jelent a gazdagsággal és a tisztelettel. Édesanyja apai ágáról már régóta egy sziget tulajdonosa, melyen unokatestvérek, nagynénik egyaránt találkoznak minden nyáron. Több kúria áll itt, több generációs családoknak, amelyekből több vita is kialakul, miközben mindenki Harrys, a család feje kegyeit keresi. Kivéve a hazudósokat.
Johnny édesanyja megismerkedik egy férfival, aki nem egyenrangú velük, és ezt valamilyen szinten éreztetik is vele, ennek ellenére megengedik, hogy fia Gat, minden nyáron a szigeten töltse a szünidőt. Így áll össze a hazudósok szétszakíthatatlan csapata. Cady, Johnny, Gat és Mirren. Gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok, mindent együtt csinálnak, és ahogy múlik az idő, Cady és Gat egyre többet éreznek egymás iránt. A lány megtapasztalja az első szerelmet, az első csókot és az első fájdalmat is, ami a szerelemmel jár.
Aztán egy este valami történik. Cadence arra ébred, hogy fehérneműben fekszik a tengerben, majd miután kórházba szállítják, amnéziát állapítanak meg nála. És ha ez nem lenne elég, olyan migrénes fejfájások gyötrik, hogy sokszor napokig fel sem tud kelni az ágyból, az iskolában is egyre jobban romlanak a jegyei, és már alig várja, hogy végre jöjjön a nyári szünet, és újra a hazudósokkal legyen. Csakhogy apja, aki elhagyta őket, igényt tart erre a nyárra és magával viszi őt egy utazásra. Cady vágyik arra, hogy az unokatestvéreivel legyen, és persze Gattel, így próbál e-mailt írni nekik, de egyikük sem válaszol. Persze ez várható, a szigeten nincs internet, így senki nem is tudná megnézni, a lány mégis gyötrődik, hogy talán mindez azért van, mert valami olyan szörnyűséget tett, vagy mondott, ami miatt mindannyian megharagudtak rá. Próbál emlékezni, de képtelen rá, és ha erőlteti csak még erősebbek a migrénes görcsök.
Eljön a következő nyár, apja ismét magával akarja vinni, de Cadence nem hagyja magát, és eléri, hogy pár hétre elmehessen a szigetre. Újra együtt van a hazudósokkal, Gat furcsán viselkedik vele, de a többiek, inkább csak féltik. Próbálja faggatni őket, hogy mi történt azon a nyáron, de ők nem mondanak semmit, az orvos javaslatára saját magának kell rájönnie, újra emlékeznie. De legalább a barátai mellette vannak, és még van pár hét, ami alatt ki fogja deríteni, hogy mi történt vele azon a bizonyos nyáron.
Rettentően szerettem ezt a könyvet, csordultig tele érzelmekkel és titokzatossággal. A fülszöveg utolsó mondata mely így szól: "És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!" Teljes telitalálat. Szóval, ha megkérdezitek tőlem, hogy mi történik a végén, hidd el, én is hazudni fogok. Egyszerűen csak fogd meg a könyvet, szánj rá kellő időt, helyezd magad kényelembe, és merülj el a hazudósok világába. Nem fogod megbánni. És ha azt hiszed, hogy most egy idilli kis könnyed történetet "meséltem" neked...hát HAZUDTAM!
Írta: Anarchia könyvblog