Budai Lotti munkássága eddig is lenyűgözően hatott rám. Történetei mindig élettel teliek, megidézik az adott kort, az adott szokásokat, ezáltal pedig helyet kínál nekünk egy teljesen más évszázadban, kultúrában. Lotti könyvei mind varázslatos, misztikus időgépek! Ahogyan az Édes ébredés is.
Az újabb egzotikus úti cél nem más, mint Kuba lenyűgöző, ám sokszor embertelen mezeje.
Generációk súlya nyomja az első fejezetben visszatért fiatal lány, Veronica vállát, akit nem vár harmonikus családi fészek tanulmányaiból hazaérve. Évek teltek el, mióta elhagyta Fehér Orom vidékét, de minden megváltozott ez idő alatt. Édesapja hűvösen, atyai szeretet nélkül üdvözli, míg anyja az idegrendszerére és gyászára hivatkozva bánik vele úgy, mint egy nem várt vendéggel. Veronica egyedül dadusára és a földön dolgozó rabszolgákra számíthat, akik hamar megkedvelik a felcseperedett fiatal leányzót. Az egész birtokon érezni lehet a levegőnek elhallgatott titkok övezte, nehéz súlyát. Vajon elég erős lesz Veronica, hogy cipelje Fehér Orom irányításával együtt az örökségéhez járó rejtélyek terhét?
A háttérben azonban végig ott rejtőzködik a kérdés: milyen jogon kereskednek az ottaniak emberéletekkel? A 19. századi spanyol gyarmat legfőbb státuszszimbóluma volt a rabszolgatartás. Minél többet tartottak otthon, annál befolyásosabb embereknek minősültek. A nagyurak egymás között is üzleteltek más etnikumba tartozó tulajdonukkal, ekkor virágzó szakmának számított az árusításuk, illetve a vadászatuk is. Végig ott tartózkodik ez a probléma a fő cselekményszál mögött, ám a regény csúcspontjában hatalmas szerepet játszik a rabszolgaság kérdése, illetve Budai Lotti megmutatja, nem csupán az lehet rab, akit megkötöznek, akit embertelen körülmények között fizikai munkára kényszerítenek, hanem az, aki nem rendelkezik a saját életével, nem szerethet szabadon, legyen a bőrszíne sötét vagy világos.
"– Az életemért és a sorsomért egyedül én vagyok a felelős (…)"
Ezért is vált hatalmas kedvencemmé az írónő, hiszen a kikapcsolódás élménye mellett megadja, amit csak egy igazán jó könyv képes: épít és belülről formál bennünket. Elgondolkodtat, felvet egy problémakört, ez esetben a rabszolgasors nehézségeit, a 19. század embertelen mivoltát illetve a család valódi fogalmát. Egy másik, egzotikus világba kalauzol el bennünket, megismertet az ottani kultúrával.
Budai Lotti szavainak atmoszférateremtő ereje van! Könnyed stílusába beleszeret az olvasó, ám a leírtak mind mondanivalót hordoznak. Nélkülözhetetlen táplálék a könyvszerető ember lelkének!
Építő jellege mellett az Édes ébredés rendkívül izgalmas, kiszámíthatatlan történet, amiről sosem lehet tudni, mi fog következni a hátralévő oldalakon. Lotti mindig meglep, újabb és újabb fordulatot hoz a cselekményben. Mesterien szövi a szálakat, az egész regény különlegesen felépített és strukturált történet, aminek jól követhető íve van, ám nyitva hagyja annyira a végét, hogy még inkább vágyakozzak a folytatás után.
"– (…) Látod, hány emberért, hány szerencsétlen sorstársunkért kell harcolnunk?"
Az Édes ébredés a titkok könyve. Az elhallgatott szavaké, történeteké, amelyek a legváratlanabb pillanatban látnak napvilágot. Budai Lotti legújabb története a szívünkig elér! Empátiát ébreszt bennünk, megmutatja mi az igazi rabszolgaság, az érzés, amikor a szerelem sem a te döntésed. Mély, fájdalmas, de szelíd vallomása egy megtört léleknek. Eleven, valóságos história, amely nem hagyja nyugodni az olvasót, míg a végére nem ér.
Nélküle kevesebb lennék. Épített, formált az út során, amit közösen jártunk be. Éppen ezért fantasztikus és kihagyhatatlan olvasmány mindenki számára, akik egy lélegzetelállító, lélekig hatoló regényre vágynak, amely akaratlanul is az olvasókhoz, hozzánk tesz valamit.
Írta: Barbi