Jane Corry: Vértestvérek könyvajánló

A legjobb, amit erre a könyvre mondani tudok, az a tökéletes és a penetráns! Az író első könyve: A férjem felesége is sikert aratott, de a Vértestvérek című regénye teljesen felülmúlta. Jane Corry ebben a műben is megfontoltan és nagyon okosan vezetett bennünket, olvasókat. Nem türelmetlenkedett, nem vitt ostoba klisékbe – személy szerint végig fenntartotta az érdeklődésem. Szeretem, amikor egy író mérlegeli, hogy mi az, ami kevés, és mi az, ami már sok/túlzás. Ez a mű a tökéletes aranyközépút. Élvezetes volt olvasni, annak ellenére, hogy maga a történet nagyon is komoly dolgokat boncolgat, egyszerűen annyira gördülékeny és rugalmas az írásmódja, hogy észre se vettem és már ki is olvastam. Engem teljesen megvett Jane Corry, és már most várom a következő könyvét.

Történet:

Alison és Kitty a történetünk főszereplője, melyet váltott szemszögből olvashatunk, illetve a könyv közepe felé kapunk egy második idősíkot is.

Alison egy művész, aki felnőtteket tanít rajzolni, festeni, és ólomüveggel dolgozni. Rettentően zárkózott lány, nem enged magához közel senkit, még a saját édesanyját sem. Nincsenek barátai, akikre támaszkodhatna, vagy segítséget kérhetne, ha az élet úgy hozza. Egy nap az oktatás végeztével egy szórólapra lesz figyelmes, amelyen  állást hirdetnek egy börtönben. Rabokat kellene tanítani vízfestékkel, zsírkrétával rajzolni, önmaguk gyógyítására, illetve, hogy minél közelebb érezzék magukhoz a külvilágot. Ali rettegve megy a börtönbe, de kell a pénz, így kénytelen elvállalni az állást. Ahogy haladnak az órák, egyre több furcsa dolog történik. A lányt folyamatosan zaklatják telefonon, olyan leveleket kap, amiben fenyegetik. Csak egy embernek mondja el, hogy mennyire fél. Clivet a magánóráin ismerte meg, eleinte tartózkodó volt vele, de aztán egyre jobban megismeri a férfit, és a bizalmába fogadja. Clive megígéri, hogy soha nem fogja hagyni, hogy bárki is, akárcsak egy ujjal hozzáérjen, és ha bármi történik vele, azonnal hívja őt telefonon.

" Kinyitom a lapot. Az áll rajta, hogy BOLDOG KARÁCSONYT. És alatta a következők: NYERJ BOCSÁNATOT MINDEN BŰNÖDÉRT. "

Kitty beteg. 11 éves korában, egy balesetben annyira megsérült az agya, hogy nem képes járni, beszélni, illetve a kezeit sem tudja tökéletesen használni. Mindenki azt gondolja, hogy semmit nem ért a körülötte zajló eseményekből, csakhogy Kitty mindent hall, és mindent ért. A probléma viszont az, hogy nem emlékszik semmire a baleset előtti időkből. Képek alapján próbál kommunikálni, de sajnos sikertelenül. Aztán egy nap, egy fiú érkezik az otthonba, és Kitty szerelmes lesz. Ez a szerelem olyan dolgokat vonz maga után, amire senki nem gondolt, és Kittynek kezd visszatérni az emlékezete. De ezt nem mindenki szeretné.

" - Ne aggódjon. Kitty úgysem fogja fel. - Már elnézést - mondja Kitty. - De én is itt vagyok. - Mit mondasz, kicsim? Pénteki Anyu folyton együgyű kérdéseket tesz fel neki. Mindketten tudták, hogy úgysem érti a lányából dőlő makogást, de azért egyikük sem adta fel a próbálkozást."

Nagyon remélem, hogy az írónőtől még sok-sok történetet olvashatok majd. Ilyen színvonalas, letisztult, és szépen kidolgozott művet ritkán olvasni. Ha akarnék, akkor sem tudnék hibát találni benne.

Írta: Anarchia könyvblog