Joe Hilltől a második könyvem volt, amit olvastam, és nem okozott csalódást. Igazi feelingje van a történetnek. Az az igazi bevackolom magam az olvasósarokba, és egyszerűen hagyom, hogy magába szippantson érzés fogott el miközben olvastam. Néha enged ellazulni, de éppen csak annyira, hogy egy erősebb lökéssel újra magához rántson. A témaválasztás eléggé meglepett, hisz nagyon sok olyan könyv íródott már, mely szellemekkel foglalkozik, mégis azt kell mondanom, hogy Hillnek sikerült egy másik oldalról megfognia ezt, és addig gyúrta, dagasztotta, amíg egy teljesen egyedi történet hozott ki belőle.
Jude Coyne egy sikeres rocksztár, akinek van egy bizarr hobbija. Furcsa dolgokat gyűjt. Emiatt már volt egy válása, nem mintha Jude-ot ez megviselte volna, lévén ismert sztár, a lányok csak úgy nyüzsögnek körülötte. Egy nap Danny, az asszisztense szól neki, hogy talált valamit a neten, ami biztosan érdekelni fogja. Egy hirdetés, ahol szellemet árulnak. A licit már elindult, de Jude képtelen kihagyni egy ilyen lehetőséget, és azonnal az 1000 dolláros megvételre kattint.
Pár nappal később egy szív alakú doboz érkezik Jude házához. Amikor kinyitja, eleinte nem is tudja, miről van szó, amíg le nem esik neki, hogy egy szellemet vásárolt egy régi öltöny formájában. Georgia, a férfi jelenlegi élettársa, teljesen odáig van attól, hogy van egy saját, külön bejáratú poltergeist a házban, hisz dark-os létére ezt iszonyú izgalmasnak tartja. Csakhogy egy idő után furcsa események veszik kezdetét. Hangok olyan helyiségben, ahol éppen senki sincs, furcsa álmok, amik talán nem is teljesen álmok. Aztán megjelenik Craddock, az öreg szellem. Jude végül előkeresteti Dannyvel a nő telefonszámát, akitől vette az öltönyt, azzal a céllal, hogy visszaküldhesse, de ekkor olyan arculcsapás éri, amire nem számított.
" - Öngyilkos lettem. Pár órája felakasztottam magamat. Ez az országút a sötétben… ez már a túlvilág. Jude fejbőre jeges, csiklandós, már-már fájdalmas érzéssel megborsódzott.”
Craddock egyre többször jelenik meg, és egyre több ocsmányságra próbálja rávenni Jude-ot és Georgia-t. A lány elégeti az öltönyt, hátha ezzel megoldódik a dolog, és vége lesz ennek az egész rémálomnak, de sajnos az még csak ezután indul be. Legvégső kétségbeesésükben elhagyják az otthonukat, hátha megszabadulnak az öreg szellemtől, de Craddrock-ot nem lehet lerázni. A párnak egyelőre egyetlen esélye van a túlélésre. Nem egyszerű kizárni az elméjükből a gonosz entitást, és úgy tűnik csak Jude két kutyája az, akik segíteni tudnak ebben.
" A sírásával küszködő Georgia nyöszörgése rosszabb volt, mint ha nyíltan zokogott volna. Akkor Jude mondhatott volna valamit, így viszont azt érezte helyénvalónak, ha nem ártja magát a lány nyomorúságába. "
Eleinte nehéz volt megérteni Jude stílusát, hogy miért lett olyan amilyen, aztán a történet haladásával mindig kaptam egy-egy információmorzsát a múltjával kapcsolatban, a szüleiről, a gyerekkoráról, így már sokkal közelebb éreztem magam a karakteréhez, és ugyanez vonatkozik Georgia-ra is, aki a legnagyobb bajban megtehette volna, hogy sorsára hagyja a sztárt, mégsem tette, és végig kitartott mellette. Csodálatosan építette fel Hill a karaktereket, szinte fejezetenként szerettem meg egyre jobban és jobban őket.
Ahhoz képest, hogy A szív alakú doboz első regénye volt Joe Hillnek, azt lehet mondani, hogy remek történetet hozott a nagyközönség elé. Megvolt benne a borzongás, az a bizonyos nyomasztó érzés, amit édesapja Stephen King tudott csak igazán kiváltani belőlem. Joe Hill már most a király nyomdokaiban jár, mi lesz később?