Hogyan lehet valakivel megszerettetni a sci-fi zsánert? Úgy, ahogy John Scalzi csinálja. Ezelőtt nem sok ilyen könyv fordult meg a kezemben, illetve nem is voltam annyira elragadtatva ezektől az „űrben vagyunk, mindenkit szétlövünk” témáktól. Aztán jött Scalzi, mutatott és nyert. Nálam mindenképpen. Zseniális humorral rendelkezik az író, amelyet művében sokszor megmutat, én pedig fülig érő szájjal vigyorogtam. A karakterek, a bolygók ábrázolása, mind roppant életszerű lett, ezáltal sokszor elfacsarodott a szívem egyes részek, fejezetek alkalmával. Tetszett például az is, hogy maguk a harcok, csaták, nem több tíz oldalon keresztül zajlottak, nem lett elhúzva, hanem tömören és velősen kaptam meg az információt.
A Földön, aki betölti a 75. születésnapját, az eldöntheti, hogy beáll a Gyarmati Véderőkhöz katonának, vagy marad a szülőbolygóján, és éli tovább öregkorát. Senki nem tudja, hogy mi történik a Véderőknél, miért pont az időseket választják ki erre, illetve azt sem, hogyan fognak ők harcolni ebben a vén testben. Egy biztos, aki a katonaságot választja, az soha többé nem térhet vissza a Földre. Két évig harcolnia kell, majd, ha nincs szerencséje, akkor még nyolc évet leszolgál. Ha a tíz évet túléli, akkor egy új bolygón kap helyet, ahol tovább élhet, és azt csinálhat, amit csak szeretne. Nos, John Perry feleségével úgy dönt, hogy ők bevonulnak, veszíteni valójuk nincs, 75 év után már nem sok jóra lehet számítani. Azonban Perry felesége még a korhatár előtt stroke-ot kap, így a férfi egyedül vonul be a hadseregbe.
Nem telik el sok idő mire John barátokra lel, könnyed stílusa és humora miatt gyorsan megkedvelik őt az emberek. Így alakul meg a Vén Trottyok Klub, Maggie, Susan, Thomas, Alan, Jesse és John csapatából. Hiába vannak már egy másik galaxisban, még semmit sem tudnak az előttük lévő időszakról, így minden alkalommal megy a találgatás: vajon miképpen oldják meg, hogy belőlük hadra fogható katonákat csináljanak? Jobbnál jobb elméletekkel állnak elő, nem mellesleg Thomas orvos, aki szerint képtelenség egy testet fiatalítani, maximum minden szervüket felturbózzák, de maradnak az öreg testükben. Ez valahogy senkit sem derít jobb kedvre a társaságban, így inkább Thomasnak adják az ételüket, csak azért, hogy befogja a száját.
Miután megtörtént, aminek meg kellett történnie, a Vén Trotty Klub tagjai szétszóródnak különböző egységekbe rakva őket, és elindul a kiképzés. Perry és Alan egy helyre kerülnek, ami számukra megkönnyebbülés, hisz legalább egy ember van, akit ismernek. Kell is a lelkitámasz, mivel a kiképzőtisztjük nem éppen olyan ember, akit a kedvességéről ismernek. John azonban hamar megmutatja, hogy van esze és az elég gyorsan forog, így a kiképzése után lendületet vesz a „karrierje”. Kezdetét veszi a kőkemény küzdelem a túlélésért és a bolygók megszerzéséért.
A Vének háborúját minden olvasónak ajánlom, kortól, nemtől, zsánertől függetlenül. Egy frenetikus világ, szerethető szereplők, pörgős cselekmények. Imádtam minden oldalát.
Írta: Anarchia könyvblog