Kedvenc gyerekkönyvek újraolvasva – felnőttként hogyan hatnak ránk?

Gyerekként egy-egy könyv varázslatos kaput nyitott számunkra, amelyen keresztül beléphettünk különleges világokba. A kedvenc meséinket rongyosra olvastuk, újra és újra átéltük hőseink kalandjait, és elmerültünk a történetekben. De mi történik, ha felnőtt fejjel visszatérünk ezekhez a könyvekhez? Vajon ugyanazt az érzést váltják ki belőlünk, mint egykor? Vagy teljesen új rétegek tárulnak fel előttünk?

Az újraolvasás varázsa

Felnőttként más szemmel nézünk a gyerekkönyvekre. Ami egykor csupán izgalmas kaland vagy megható mese volt, most mélyebb értelmet nyerhet. Egy-egy történet mögött felfedezhetjük az író által közvetített rejtett üzeneteket, a karakterek fejlődését, vagy éppen a társadalmi problémák finom bemutatását.

Például A kis herceg gyerekként egy kedves, furcsa történetnek tűnhet egy aranyhajú kisfiúról és bolygók közötti utazásairól, de felnőttként már felismerhetjük benne az emberi kapcsolatok törékenységét, a felnőttek világának értelmetlenségét és a szeretet valódi természetét.

Micimackó kalandjai gyerekként csupán szórakoztató, bájos mesének tűnhetnek, míg felnőttként megláthatjuk benne a mindfulness üzenetét: az egyszerű örömök élvezetét, a jelen pillanat megélését, és azt, hogy a barátság milyen fontos szerepet játszik az életünkben.

Nosztalgia és új felismerések

A régi kedvenceink újraolvasása nosztalgikus élmény, amely visszarepíthet minket a gondtalan gyermekkorba. Felidézi azokat az estéket, amikor a takaró alá bújva lámpafény mellett olvastunk, vagy amikor szüleink meséltek nekünk elalvás előtt. Ugyanakkor az újraolvasás során rájöhetünk arra is, hogy egy-egy történet mennyivel több rétegből áll, mint ahogy azt gyermekként gondoltuk.

Például Alice Csodaországban már nemcsak egy furcsa kalandregény, hanem egy szatirikus társadalomkritika, amely a logikát és az értelmetlenséget ütközteti. A Pál utcai fiúk nem csupán egy csapat fiúról szól, akik egy grundért küzdenek, hanem a felnőtté válás, a becsület és a barátság örökérvényű kérdéseit boncolgatja.

Miért érdemes újraolvasni?

Az újraolvasás nemcsak nosztalgikus utazás, hanem lehetőség is arra, hogy jobban megértsük önmagunkat és a világot. Felnőttként már más élethelyzetben vagyunk, több tapasztalattal rendelkezünk, és ezek fényében új értelmezéseket találhatunk egy-egy régi kedvencünkben.

A gyerekkönyvek újraolvasása emlékeztethet minket arra, milyen volt hinni a csodákban, milyen volt igazán elmerülni egy történetben, és hogy az irodalom minden korban képes megérinteni a lelkünket.

Neked melyik gyerekkönyved volt a kedvenced, és hogyan hatott rád újraolvasva?

„A felnőttek szeretik a számokat. Amikor egy új barátról beszéltek nekik, soha nem a lényeges dolgokra kérdeznek rá. Nem azt kérdezik tőletek, hogy az új barátnak milyen a hangja, mik a kedvenc játékai, vagy szokott-e pillangókat gyűjteni. Ehelyett arra kérdeznek rá, hogy hány éves, mennyi testvére van, hány kiló, mennyit keres az apja. Csak ilyesmik alapján hiszik azt, hogy megismerték. Ha azt mondjátok a felnőtteknek, hogy láttam egy rózsaszín téglákból épült, szép házat, az ablakaiban muskátlikkal és a tetején galambokkal…, akkor ezt az épületet nem fogják tudni elképzelni. Azt kell nekik mondani, hogy láttam egy százmilliókat érő házat, és erre majd felkiáltanak: De szép! 

Vagyis ha azt mondjátok nekik: a kis herceg létezésére az a bizonyíték, hogy nevetős és mesebelien bűbájos volt, aki saját bárányt akart, márpedig ha valaki saját bárányt akar, akkor nyilvánvalóan csakis valós személy lehet, erre a felnőttek majd vállat vonnak, és komolytalannak tartanak titeket. De ha azt mondjátok nekik, hogy a kis herceg a B612-es számú aszteroidáról érkezett, akkor ezt már bizonyítéknak tekintik, és békén hagynak benneteket a kérdéseikkel. Ők már csak ilyenek.”

Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos vagy izgalmas esemény. Micimackó háborúságba keveredik a méhekkel, elefántfogásra indul barátjával, Malackával, s hőstetteiket szépen zengő versekben énekli meg. Sokszor bajba is keveredik, lévén ő egy Csekélyértelmű Medvebocs, de Róbert Gida, aki már nagy és okos – majdnem hatéves –, mindig mindent rendbe hoz.

-Lenne szíves megmondani, merre kell mennem?
-Az attól függ, hová akarsz jutni – felelte a Macska.
-Ó, az egészen mindegy – mondta Alice.
-Akkor az is egészen mindegy, hogy merre mégy – mondta a Macska. -Csak menj, menj, ameddig…
-Ameddig valahová el nem jutok – fejezte be Alice.
-Valahová okvetlen eljutsz – mondta a Macska –, ha elég sokáig mégy.

"A grund - kiáltotta - az egy egész birodalom! Ti azt nem tudjátok, mert ti még sohasem harcoltatok a hazáért!" 

Minden idők legismertebb magyar regényének szereplői (Nemecsek, Boka, Áts Feri, a Pásztorok és persze Geréb) messze túlélték korukat. Kortársainkká váltak és azok is maradtak. Einstandolni, gittegyletezni, kisbetűkkel írni valakinek a nevét vagy együtt énekelni, hogy legyen szabad a grund - immár a közös szótárunk és kultúránk része. A Füvészkert és a Pál utca ugyanolyan kedvelt célpont a Budapestre látogató külföldi turisták körében, mint a Hősök tere. Molnár Ferenc regénye önálló életre kelt, és 1906-os első közlése óta generációkat tanít arra, hogy az árulóknak nincs bocsánat, az álmaink pedig mindennél fontosabbak.