Carrie Cooper: Marionettjátszma 1. - Kétségekbe zárva könyvajánló

Carrie Cooper neve már ismerős volt számomra, de a művei még nem. A Kétségekbe zárva volt az első alkotása, amit megismertem és most úgy érzem, hogy fogalmam sincs, eddig hol rejtegette az írónő magát. Vagy egyáltalán miért nem olvastam tőle eddig? Mert ez óriási hiba volt. Bloggerektől, ismerősöktől hallottam számos pozitív véleményt, és óriási örömként éltem meg azt, hogy most én is tanúja lehettem és saját magam élhettem át a Marionettjátszma első részét.
Rég nem élveztem ennyire egy könyvet, rég nem éreztem ezt olvasás közben. Feltöltött, beszippantott és mintha több száz kilométer per órával száguldottam volna az utolsó oldalakig. Szinte gondolkodni se engedett a befejezte után, mert csak az járt a fejemben, hogy hogyan élem túl hónapokig a folytatás nélkül?

,, A kétségbeeséstől ismét kicsordultak a könnyei. Egyedül volt, tanácstalan, fáradt, és a tehetetlenségtől meg az aggodalomtól majd megőrült. Az előtörő könnyekkel legalább úgy érezte, hogy a zaklatottság egy apró részétől megszabadult.”

Egy igazi érzelmi hullámvasútra veszünk jegyet, darabokra esünk és mindig kapunk egy pozitív morzsát, ami a reményt élteti bennünk a lapokba mélyedve.
Imádtam! Az írónő remekül megfogalmazta a regényt, szinte transzba ejtett. Azt hiszem, annyit mindenképp le kell írnom, hogy rengeteg magyar író példát vehetne Carrie Coopertől.

A Kétségekbe zárva Lili legújabb kalandját hozza el nekünk, ám ez a kaland szinte túlcsordul az érzelemtől. Lili boldogságban él a szerelmével, Nikosszal, azonban a férfi egyik nap nyugtalan telefonhívást kap, ami miatt kénytelen azonnal elutazni. A férfi ügynökként dolgozott, de feladta ezt a hivatást, mert nyugodt és boldog életet szeretett volna élete nőjével. Azonban a legjobb barátja hívása felzaklatja és azonnal ki kell derítenie, hogy mi is történt igazából.
Lili teljesen kiborul, amikor meglátogatja őt Mark. A férfi, akinek a hangja szólította el a szerelmét. A férfi hogy lehet itt, ha Nikosz épp utána indult? Mi folyik itt valójában?

,, Nikosz egyfelől elképzelhetetlen gyönyörrel és boldogsággal halmozta el, másfelől viszont a pokol legmélyebb bugyraiba lökte.”

A nő fél attól, hogy a szeretett férfi veszélyben van, ezért ő is beszáll a nyomozásba és saját bőrén igyekszik felfedezni és megoldani a dolgokat. A szálak Franciaországba vezetnek, ahol felfoghatatlan dolgok történnek vele. Nikosz az előző ügyében használt személyiségét veszi fel, - majd Lili is így tesz. Ritaként indul Martín keresésére, de hihetetlen dolgokat tapasztal. Martin szinte boldognak látszik, zord álarccal nézi a nő felbukkanását. Porig alázza a nőt, mintha az elmúlt hónapok érzelmei teljesen eltűntek volna belőle. Lili nem biztos abban, hogy ez csak az alibi személyiség vagy Nikosz valódi érzései. Hogyan fogja túlélni, ha a férfi ismét elhagyja miután egymásra találtak? Hogy nem vette észre Nikosz játékát vele kapcsolatban?

Rita, Martin felderítése közben megismerkedett Gérard Laconteval. A férfi rettenetesen gazdag, szinte egy igazi paradicsomban él, ahol a szex, a drogok, a buli és minden bűnös dolog megtalálható. Ez az a hely, ahol bárki bármit megtehet.
Elcsábítja magához pár napra Lilit, de a nő csak azért fogadja el a meghívást, hogy közben észrevétlenül bejuttassa Markot, aki Nikosz segítségére siethet majd. Egyáltalán kell segítség Nikosznak vagy ez a valódi arca? Előfordulhat az, hogy a férfi önszántából nőről nőre jár és mindenkit megszerez, akit csak akar?

Lili, Nikosz közelében teljesen darabokra hullik, hiszen a férfi meg sem próbál közeledni felé. Ha megszólítja, akkor is csak bántja, ám egy elejtett szó a fülébe suttogva reményt ad neki. De fogalma nincs arról, hogy mibe tenyerelt bele és Laconte mire képes a célja eléréséért. Nem tudhatja, hogy a férfi fő célja az lesz, hogy teljesen elszakítsa szerelmespárunkat egymástól.
Lili kétségek között őrlődik. Nikosz is tehetetlennek érzi magát, de lennie kell kiútnak ebből a játszmából, ugye? Laconte nem határozhatja meg mindig a játékszabályokat. Vagy mégis? Meddig lehet irányítani ezt a játékot?

Írta: Anarchia könyvblog