Vajon hányszor mondtunk már igent életünk során úgy, hogy közben legbelül tudtuk, a szívünk és a testünk nemet kiált? Hányszor erőltettünk mosolyt az arcunkra, miközben legbelül csak pihenni vágytunk? Hányszor maradtunk ott olyan helyzetekben, amelyekből legszívesebben azonnal kiléptünk volna, de valami láthatatlan erő visszatartott, mert félni kezdtünk attól, mit gondol majd a másik? A kényszeres kedveskedés, vagyis a „people pleasing” pontosan erről szól. Hailey Magee könyve, a Kényszeres kedveskedők kézikönyve - Lépj elő mások árnyékából és légy önmagad! ennek a működésmódnak a természetét tárja fel és egyúttal segít abban, hogy végre megtörjük a láncokat. A könyv alapvetése, hogy a kényszeres kedveskedés nem egyszerű apróság, hanem egy olyan ismétlődő, sokszor gyermekkortól kezdve belénk ivódott minta, amely nemcsak a pszichés és fizikai egészségünkre van káros hatással, hanem a kapcsolatainkra, sőt a karrierünkre is. Az összeolvadás és a társfüggőség körforgása kifáraszt, és fokozatosan elidegenít bennünket önmagunktól. Magee könyve viszont abban támogat, hogy újra meghalljuk saját hangunkat és ne csak mások elvárásai szerint éljünk.
A kötet bevezetője számos személyes történettel szemlélteti a kényszeres kedveskedés hétköznapi megjelenését. Az egyik történetben Magee elmeséli, hogy azért ment el több randira is egy férfival, akihez valójában nem vonzódott, mert nem mert nemet mondani. Egy másikban azt írja le, hogyan állt egy Greenpeace-aktivista mellett a tikkasztó nyári melegben, miközben épp hazafelé sietett. „Boston, augusztus közepe. Állok a zajos utcán a tikkasztó melegben, két kezemben a bevásárlószatyraim. Őszintén, csak arra vágytam, hogy hazaérjek a hűvös, légkondis lakásba, ehelyett feszülten hallgattam a Greenpeace aktivistáját, aki úgy tíz perccel korábban állított meg, hogy a jegesmedvék helyzetéről meséljen. Mindent elkövettem, hogy fenntartsam a témához illő, kellően aggódó arckifejezésem, miközben már a szemöldökömről csorgott az izzadság. Szerettem a jegesmedvéket – ki nem –, de sem időm, sem pénzem nem volt, hogy segítsek rajtuk. Fél óra múlva telefonos megbeszélésem volt, és biztos voltam benne, hogy el fogok késni. De mégis maradtam, úgy álltam ott, mintha gyökeret eresztettem volna. Pusztán csak udvariasságból. Nem akartam, hogy egy idegen, akit valószínűleg soha többé nem fogok látni, gorombának tartson.”
Ezek a hétköznapi, ám annál terhesebb szituációk vezettek oda, hogy Magee több éves terápia után ráébredjen: kényszeres kedveskedő, aki éveken át saját igényeit háttérbe szorította. Naplójába kezdte leírni azokat a kérdéseket, amelyek végül az önismereti útját is kijelölték: „Hogyan tudnék kiállni magamért? Hogyan álljak le azzal, hogy folyton igent mondok, akkor is, mikor igazából nemet akarok? Mikor változtatok már végre, és teszem magamat az első helyre? … Ha megtanulom, hogyan álljak ki magamért boldog nőként halok meg.” És éppen ez az utolsó mondat hozta el számára a fordulópontot. Az a felismerés, hogy a boldogság és az önazonosság nem halogatható a végtelenségig, hanem tudatos döntést kíván: ki kell állni magunkért, ha valóban teljes életet szeretnénk élni.
A könyv a felismeréstől az önérvényesítésig vezető úton logikusan felépített részekben mutatja meg a gyakorlati lépéseket. Először arra ösztönöz, hogy ismerjük fel saját érzéseinket, szükségleteinket, értékeinket, énképünket és vágyainkat, majd megmutatja, hogyan tartsuk tiszteletben ezeket a kapcsolatainkban, hogyan kérjünk másoktól, hogyan állítsuk fel énvédő határainkat, és hogyan kapcsolódjunk újra saját erőnkhöz. A könyv nem hagyja figyelmen kívül a nehézségeket sem: a mintázat megtörése fájdalmas folyamat, gyakran bűntudattal, félelemmel és szorongással jár, de Magee gyakorlati útmutatót ad arra, hogyan támogathatjuk magunkat ebben az átmeneti időszakban. Végül pedig megmutatja, milyen gazdagodást hoz, ha elengedjük a kényszeres kedveskedést: őszintébb és mélyebb kapcsolatok, magabiztosabb karrier, megerősödött önbizalom és nagyobb szabadság.
A könyv mindezt úgy tárja fel, hogy közben a gyakorlati kérdések sem maradnak el: honnan tudhatjuk, hogy őszinte a kedvességünk, és mikor fordul át kényszeres kedveskedésbe? Hogyan állíthatunk fel határokat úgy, hogy közben megőrizzük az empátiánkat és a nagylelkűségünket? Mikor helyénvaló kompromisszumot kötni az igényeinkkel kapcsolatban, és mikor nem? A válaszokhoz Magee a társadalomtudományok, a pszichológia és a gyakorlati coaching ötvözésével nyújt kapaszkodókat.
Nem véletlen, hogy a könyv mögött olyan szerző áll, aki maga is tanúsított coach, és aki már több mint ötszáz magánklienst kísért végig ezen az úton. Hailey Magee a Nemzetközi Coaching Szövetség és az Erickson Coaching International képzésein szerzett képesítést,valamint munkája során újra és újra bizonyította, hogy nemcsak tudományos megalapozottsággal, hanem empátiával és személyes tapasztalattal is közelít ehhez a sokakat érintő problémához. Munkáját bemutatták a New York Times, a The Gottman Institute, a Business Insider és a Newsweek hasábjain, és olyan szervezetekkel is működött együtt, mint a WeWork vagy a Women In Music. Magee jelenleg Seattle-ben él, és elkötelezett abban, hogy világos, kutatásokon alapuló stratégiákat adjon az embereknek a változáshoz.
A Kényszeres kedveskedők kézikönyve nem pusztán elméleti munka, hanem gyakorlati útmutató is, amely friss gondolatokkal, szívből jövő empátiával és a kényszeres kedveskedés saját tapasztalatokon alapuló mély ismeretével segít. A könyv minden lapja azt üzeni: nem vagyunk egyedül. “ gyógyulás hosszú folyamat, amelynek során apránként visszaadjuk magunkat önmagunknak”, de minden lépés közelebb visz ahhoz, hogy ne mások árnyékában, hanem a saját fényünkben éljünk.