Lars Kepler: A bosszúálló könyvajánló

Úgy gondoltam, hogy A tűz tanúját nem lehet felülmúlni, de tévedtem! Méghozzá hatalmasat! Ez a könyv letarolta az általam eddig kedvenceknek tartott krimiket, és egy olyan mércét állított fel, amit nagyon nehéz lesz megugrani. Elképzelésem sincs, hogyan képes valaki ilyen remekművet alkotni, és mindezt szinte játszi könnyedséggel papírra vetni. Nem könnyű nálam elérni azt, hogy egy könyv olvasása alatt “féljek”, de Lars Keplernek sikerült. Végig ott volt bennem a feszültség és az a bénító félelem, amit a könyv hátborzongató témája ad. Egy biztos, nem lehet letenni a könyvet, kikészít, lelkileg megtépáz, de nem enged el.

A történet középpontjában ismét Joona áll, a nyomozó, aki semmit nem bíz a véletlenre. Évekkel ezelőtt egy munkatársával, Sammel elfogták Jurek Waltert, a sorozatgyilkost. Joona váltig állítja, hogy Jureknek van egy bűntársa, de senki nem hisz neki. A gyilkost elmegyógyintézetbe zárják, és senkit nem engednek a közelébe. Nem sokkal később Sam családja eltűnik, sehol nem találják őket, és a legfélelmetesebb, hogy pontosan úgy történik minden, ahogy azt Jurek a tárgyalása után mondta nekik. Joona kénytelen megválni a családjától, és elintézi, hogy mindenki halottnak higgye őket, ezzel mentve meg az életüket, és megkeserítve a sajátját.

13 évvel később egy fiatal férfi bukkan fel a síneken, alig él, tévképzetek gyötrik, retteg mindentől, és legionárius betegségben szenved. Ezt a férfit évekkel ezelőtt halottnak nyilvánították, miután testvérével együtt eltűnt. Joona azonnal a kórházba siet, és végre kiderül az igazság, Jurek Walternek bűntársa van. Miután Mikael, az eltűnt férfi kihallgatható állapotba kerül, elmondja, hogy testvére még mindig él, ott volt vele egy sötét szobában éveken keresztül, és hogy odakerülésükkor többen is voltak. Joona az egyik áldozatban felismeri elhunyt társa, Sam feleségét is. Képbe kerül egy bizonyos Homokember, aki homokot szór a gyerekek szemébe, hogy azok aludjanak. Mikael elmondja, hogy a 13 év alatt egyszer sem találkozott fogvatartójukkal, az ételt is egy csapóajtón keresztül kapták, és miután sikerült elmenekülnie tudta, hogy nem abban a szobában tartották fogva, ahol testvérével eleinte raboskodtak. A rabok több szobában voltak, senki sem tudja hányan és hol lehetnek, egyáltalán életben vannak-e még.. Csak sötétben tapogatóznak, egy árnyékot keresnek, akiről senki nem tud semmit. Az idő viszont nem áll meg, és egy lányt kell megkeresniük, aki olyan betegségben szenved, ami miatt bármikor beállhat a halál.

" - Eleinte mindig kiabáltunk, ha kinyílt a csapóajtó, de ilyenkor azonnal becsukta, és nem kaptunk enni.... ezután már nem kiabáltunk, csak megpróbáltunk szólni ahhoz, aki kinyitotta, de sosem kaptunk választ..."

Jurek mindeközben az elmegyógyintézetben van, és senki nem hajlandó a közelébe menni, a férfi körül csak halál, és a pusztulás bűze terjeng. Egy ember hajlandó megtenni ezt a borzasztó és nyomasztó feladatot, Saga Bauer. Bevonul a börtönbe, hogy a közelében legyen, így talán előrébb jutnak a nyomozásban. Ezáltal betekintést kapunk az ott dolgozók életébe és viselkedésükbe, hogyan bánnak a páciensekkel, mi módon használják őket. Rettenetesen nyomasztó környezet már

alapban is, de tudni azt, hogy az emberek mennyire ki vannak szolgáltatva az ápolóknak, elborzaszt.

" - Amikor múltkor találkoztunk, látszott magán, hogy fél....most viszont maga keresi a félelmet az én tekintetemben - folytatja Jurek. "

Ketyeg az óra, és egyre nehezebbnek tűnik a feladat, hogy élve találják meg a lányt. Minden pillanatban újabb és újabb bonyodalom, komplikáció üti fel a fejét, amely miatt úgy érezzük, kifutunk az időből.

Vajon Joona képes elfogni egy olyan “szellemet” akit soha senki nem látott? Képesek megmenteni a lányt? És Jurek Walter? Őt meglehet valaha is állítani?

Számtalan kérdés merül fel a történet alatt, és ahogy haladunk a vége felé, szinte mindenre választ kapunk, de nem marad el a csavaros végkifejlet sem, ami miatt tűkön ülve várjuk a folytatást.

Miután letettem a könyvet, úgy éreztem magam, mint akit teljesen lecsupaszítottak lelkileg. A történet hiteles ábrázolása miatt szinte elhittem, hogy mindez megtörtént, de talán a legjobban az sokkolt, hogy ez valójában megtörténhet bármikor, bárkivel. Sosem tudhatjuk, mi zajlik egy gyilkos agyában, és ahogy betekintést kapunk eme történet folyamán egy pszichopata elméjében, az egyszerre zseniális és mégis félelmetes.