Lars Kepler: A tűz tanúja könyvajánló

Egy újabb gyöngyszem akadt a kezembe a skandináv krimik terén. Bár A tűz tanúja a harmadik része a Joona Linna sorozatnak, amit először olvastam, ez cseppet sem volt zavaró. Végig könnyedén nyomon követhetőek az események, köszönhető a különálló és rövid fejezeteknek. Már a könyv eleje egy kegyetlen kettős gyilkossággal indul, ami miatt képtelenség letenni a könyvet. A skandináv krimiknek úgy tűnik, megvan az a sajátosságuk, hogy az elejétől a végéig feszültségben tartanak, és olyan izgalmakkal ábrázolják a cselekményeket, ami miatt érzed a kényszert, hogy tovább olvasd. Én így voltam vele. Nem rövid könyv, mégis egy nap alatt elolvastam. Ledöbbentett, beszippantott, felkavart. Azt hiszem ez a három jelző nagyon is megmutatja, hogy Lars Kepler mit tud alkotni.

Történet:

Egy ifjúsági segítőszállón, ahol fiatal lányokon próbálnak segíteni a problémás családi hátterük miatt, brutális kettős gyilkosság történik. Az áldozat egy fiatal lány Miranda, és a szálló egyik ápolója, Elizabeth. Vicky, aki szintén hányatott életű, megszökik az intézményből. Véresen és sokkos állapotban ellop egy kocsit, amiben egy kisgyermek is tartózkodik a hátsó ülésen. Itt jön képbe Jonna Linna, aki ellen épp belső eljárás folyik, így csak megfigyelőként vehet részt a nyomozásban. A férfi egy igazi egyéniség. Okos és összeszedett karakter, aki minden apró dolgot részletesen elment az agyába, hogy a későbbiekben ezt fel tudja használni. Aprólékosan dolgozik, semmit nem hagy a véletlenre, és képtelenségnek tartja, hogy egy 50 kilós, 15 éves lány egy ilyen gyilkosságot képes volt véghezvinni. Elindul a hajsza Vicky és a kisfiú, Dante után. Miután megtalálják az ellopott autót a víz mélyén, mindenki halottnak hiszi őket, nem számítva, hogy a holttestek nem kerültek elő. Jonna viszont érzi, hogy nem haltak meg, és folytatja a nyomozást.

" Eltölti őt a megkönnyebbülés érzése, lehunyja a szemét. Amikor megint kinyitja, felfoghatatlan látványban van része. Két lábon járó állat halad botorkálva, görnyedten a fakitermelő úton. Piszkos, véres, sáros, vékony alak.Pia visszatartja a lélegzetét. Nem is állat, olyan, mintha egy rész kiszakadt volna az erdőből, hogy önálló életre kelljen. "

A könyv harmadánál képbe kerül Flóra, a médium, aki megtévesztéssel próbál pénzhez jutni az állítólagos képességeivel. Aztán egyszer csak történik valami, és Flóra tényleg lát egy lányt. Egy fiatal lányt, akit kővel ütöttek agyon, kezei a szeme előtt pontosan úgy, ahogy Mirandát ölték meg. Felkeresi a rendőrséget, de senki nem hisz neki. Joona úgy dönt, ad egy lehetőséget a lánynak, de úgy tűnik, ez is egy mellékút. Vagy mégsem? Kiben lakozik az igazi gonosz, és mi a motivációja? Jonna-nak sikerül idejében megtalálni a lányt és a fiút? És a kis Vicky? Vajon képes volt tényleg ilyen mértékű brutalitásra?

" - Vicky Bennett nem fél. Mintha élvezné a hatalmi harcot. "

Ahogy a könyv végére érünk, úgy derül fény minden gonosz tettre, minden kegyetlen bántalmazásra és minden hazugságra. Mindig ad egy okot, amiért kételkedünk az önmagunkba felállított hipotézisben.

Beindulnak az események, egyre őrületesebb a tempó, és olyan fordulatos cselekményekkel bővül a már amúgy is izgalmas könyv, amire nem lehet számítani.

Nem csak a skandináv krimi rajongóinak ajánlom. Lars Kepler könyveit el kell olvasni, meg kell ismerni.

Írta: Anarchia Könyvblog