Már rég nem itt kellene tartanom! - Szabó Péter új könyve

Van egy gondolat, amely szinte észrevétlenül lopja be magát a mindennapjainkba. Néha csak egy félmondatként jelenik meg, máskor szorító érzésként a mellkasban: „Már rég nem itt kellene tartanom.” Többet kellene elérnem. Előrébb kellene járnom. Mások már messze előttem vannak.
Ismerős? Ha igen, Szabó Péter új könyve pontosan neked szól.

Ez a kötet nem motivációs szlogenekkel próbál felrázni és nem ígér gyors megoldásokat arra, hogyan legyél „jobb”, „sikeresebb” vagy „hatékonyabb”. Épp ellenkezőleg: megállít. Leültet. És arra hív, hogy végre ne kifelé, hanem befelé nézz.

Lemaradás vagy félreértés?

A könyv egyik legfontosabb kérdése provokatív és felszabadító egyszerre: mi van akkor, ha az érzés, hogy lemaradtál, nem a valóságot tükrözi? Mi van, ha mindaz, amit hiányként, kudarcként vagy késésként élsz meg, valójában a gyerekkorodban beléd égett megfelelési kényszerekből, a torz társadalmi elvárásokból és a folyamatos összehasonlítgatásból fakad?

Szabó Péter nem tagadja, hogy a világ gyors, zajos és kíméletlen. A közösségi média nap mint nap azt üzeni: mások boldogabbak, sikeresebbek, előrébb tartanak. Az elégedetlenség mára kollektív élménnyé vált, egyfajta láthatatlan vírussá, amely észrevétlenül megmérgezi az örömöt, a könnyedséget és a jelen megélését. Ebben a közegben szinte természetesnek tűnik, hogy sosem érezzük elégnek azt, ahol éppen tartunk.

Nem receptkönyv, hanem tükör

A Már rég nem itt kellene tartanom nem ad tuti recepteket. Nem mondja meg, mit csinálj holnaptól másképp, és nem rajzol fel „kötelező” életutakat. Ehelyett segít megérteni, miért érzed úgy, hogy máshol kellene tartanod és azt is, miért nem igaz ez a gondolat.

A könyv kérdései sokszor kényelmetlenek, mégis felszabadítóak:

• Milyen családi mintákat hordozol magadban, amelyek észrevétlenül irányítják a döntéseidet?
• Hogyan torzítja az önértékelésedet az online világ állandó kirakata?
• Miért olyan nehéz kimondani, hogy „nem vagyok jól”, még akkor is, ha látszólag minden rendben?
• És mi van akkor, ha valójában semmiről sem késtél le?

Ezek nem elméleti fejtegetések, hanem húsba vágó felismerések, amelyek sokszor megállásra késztetnek olvasás közben.

A szerző hitelessége: megélt tapasztalat

Szabó Péter története önmagában is erős alapot ad a könyv mondanivalójának. Mély szegénységből indult, gyerekkorában még a Balaton is elérhetetlen álom volt. Albérletről albérletre költöztek édesanyjával, gyakran stoppolt, mert buszjegyre sem volt pénz. Később azonban mindazt elérte, amire sokan vágynak: anyagi bőséget, elismerést, sikert, luxust.

És mégis: egy ponton, a medencés ház jakuzzijában ülve döbbent rá arra, hogy valami hiányzik. Nem pótolta sem sportautó, sem drága óra, sem egzotikus utazás. Az üresség érzése vele maradt. Ez a felismerés indította el azon az önismereti úton, amely immár több mint húsz éve tart, és amely során a világ legnagyobb tanítóitól tanult, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.

A könyv ezért nem elméleti okoskodás, hanem megélt tapasztalat. Annak őszinte beismerése, hogy a siker fontos lehet, de nem ott találjuk meg azt a belső békét, amelyre valójában vágyunk. „Van élet a sikeren túl is” - üzeni a sorok között.

Elégedettség, mint belső állapot

A Már rég nem itt kellene tartanom egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy újraértelmezi az elégedettség fogalmát. Nem célként, nem jutalomként mutatja be, hanem belső állapotként, amely akkor születik meg, amikor abbahagyjuk az önostorozást.

Ez a könyv nem mutat irányt, nem mondja meg, merre indulj. De segít megállni, körbenézni, és talán először igazán magad felé fordulni. És ha ez megtörténik, lehet, hogy észrevétlenül elkezd átalakulni az iránytűd is.

Kinek ajánlott?

Annak, aki gyakran érzi úgy, hogy lemaradt. Annak, aki kívülről „rendben van”, belül mégis üres. Annak, aki belefáradt az állandó összehasonlításba, a belső hajszába és az örök elégedetlenségbe. És mindenkinek, aki szeretné újra élvezni az életet, nem majd egyszer, hanem most.