A szolgálólány meséje: ilyen a világ Margaret Atwood szemén keresztül

Margaret Atwood, A szolgálólány meséje írónője 1939-ben látta meg a napvilágot Kanadában, Carl Edmund Atwood zoológus és Margaret Dorothy Killiam étkezési tanácsadó gyermekeként. Irodalmi munkássága sokrétű, a fantasztikus regényeken át egészen a rémtörténetekig találhatunk a tollából származó műveket. Alkotásaiban olyan kiemelkedően fontos témákkal foglalkozik, mint a feminizmus, környezettudatosság vagy a fundamentalista ideológia. Történetei magával ragadóak, elrepítik az olvasót egy olyan világba, ahol valós, sokszor kimondatlan problémákkal szembesülhetnek. Ennek tökéletes példája leghíresebb regénye, A szolgálólány meséje, ami 1985-ben készült el, és egy jövőbeli, nőket elnyomó társadalmat mutat be valóságos, mégis rémisztő módon.

Bejegyzésünkben bemutatjuk Margaret Atwood ismert műveit, valamint azt is, hogy miért számít korunk egyik kiemelkedő női alakjának.

Margaret Atwood nem véletlenül korunk egyik legkiemelkedőbb női szerzője

Margaret Atwood életét és munkásságát többek között meghatározza családi háttere, hiszen édesapjától örökölte természet iránti szeretetét, amely megjelenik műveiben is. Apja zoológusként bogarakat és rovarokat is tanulmányozott, így az írónő gyermekkora nagy részét a quebec-i erdőkben töltötte. Családjával együtt minden tavasszal a vadont járta egészen hat hónapos kora óta, ahol testvérein kívül nem voltak más játszótársai. Talán éppen ezért kaptak nagy szerepet a könyvek az életében. Emellett idejük nagy részét képregények rajzolásával töltötték bátyjával, amelyet Atwood a későbbiekben sem adott fel, és álnéven több szatirikus rajzot is készített. Nyolcéves koráig édesanyja tanította délelőttönként, majd ezután szülei beíratták őt egy torontói iskolába.

Iskolás korában fogalmazódott meg benne először, hogy az irodalom az ő igazi szenvedélye, amikor egy focipályán sétálva papírra vetette első versét. A szülei úgy gondolták, hogy nem ez lányuk igazi útja, így a tudományok irányába próbálták terelni őt. Ennek ellenére a továbbtanulás során irodalmi szakra jelentkezett, versei sorban jelentek meg irodalmi lapokban. A Harvard Egyetemen megkezdte doktori tanulmányait is, ahol az amerikai forradalmat és a puritánok történelmét kutatta, azonban PhD-ját soha nem fejezte be. 1969-ben jelent meg első regénye Az ehető nő címmel, miközben sorban nyerte el a díjakat verseiért.

Első regénye, és az 1972-ben megjelent Fellélegzés című műve után feminista íróként vált egyre ismertebbé, amelyet az 1985-ben kiadott A szolgálólány meséje című könyve tovább fokozott. Margaret Atwood saját bevallása szerint, regényei nem feminista propagandák, csupán szimpatizál ezzel az üggyel. Műveiben a nőket a társadalom által elnyomott rétegként mutatja be, történeteiben valamilyen módon a politikához köti őket. Emellett női figurái között megjelennek olyan karakterek is, akik manipulálják és elárulják egymást.

Margaret Atwood művei azért is igazán különlegesek, mert minden egyes könyvét alapos kutatómunka előzi meg. Az írónő soha nem ír le olyan eseményeket, amelyeket emberek valaha nem tettek meg, amely soha nem létezett világunkban. A topográfiát tekintve szinte minden helység, amely műveiben szerepel, a valóságban is beazonosítható. A szolgálólány meséje című regény előszavában így nyilatkozott saját munkásságáról: „Az egyik szabály, amit követtem, az volt, hogy semmilyen eseményt nem teszek a könyvbe, ami ne történt volna már meg – James Joyce szavaival élve – a történelem „lidércnyomásában”, ahogy semmilyen technológiát sem, ami nem elérhető. Semmi képzeletbeli bigyó, törvény vagy rémtett. Isten a részletekben lakozik, mondta valaki. Az ördög is”.

Korunk kiemelkedő írójaként és költőjeként számos díjban és kitüntetésben részesült. Magáénak tudhatja a kanadai Főkormányzói Díjat, a brit Booker Díjat, valamint az Arthur C. Clarke-díj és a Franz Kafka-díj büszke tulajdonosa is. Mindemellett 2001 óta megtalálható a neve a kanadai Walk of Fame sétányon, illetve neve a Nobel-díj várományosok listáján is szerepel.

Margaret Atwood A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) című, leghíresebb regényét 1984 tavaszán kezdte el írni, amikor Nyugat-Berlinben élt. A vasfüggönyön túli látogatása során

megtapasztalhatta, hogy a berlini fal másik oldalán milyen óvatosságban élnek az emberek, milyen érzés, ha figyelik őket, valamint megismerhette az információcsere burkolt módját is. Ez mind hatással volt arra, amit regényében leírt. A disztópikus mű az Egyesült Államokban játszódik, ahol egy puccs a liberális demokráciát teokratikus diktatúrává alakította át. A Gileádi Köztársaság a tizenhetedik századi puritanizmus megtestesült képe, ahol csökken a népesség a toxikus környezet miatt. Az utódok nemzése szinte lehetetlen küldetéssé vált, így a termékeny nőket szolgálólányként alkalmazzák, hogy gyermeket szüljenek a családoknak.

A regény főszereplője Fredé - angolul Offred - , aki a Parancsnok házában igyekszik helyt állni a dogmatikus vallási előírásoknak. Ha ellenszegül, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni. A szolgálólányok egyetlen szerepe, hogy a vallás, Gileád állam és a szaporodás szolgálatában álljanak. Fredé ennek ellenére képtelen alkalmazkodni a körülményekhez, nem tudja elnyomni vágyait, hiszen a saját világában volt egy gyermeke és egy férje is, akiket elszakítottak tőle.

A szolgálólány meséje már több mint negyven nyelven elérhető, 1989-ben film készült belőle, de a közönség láthatta már opera és balett formájában is. Igazán ismertté akkor vált, amikor 2017-ben bemutatták a regényből készült filmsorozatot a HULU-n. A szolgálólány meséjében az olvasók megismerhetik, Margaret Atwood hogyan öntötte könyv formájába egyetemes igazságként a nők jogait, valamint azt, hogy a nők olyan emberi lények, akik érdekesek, értékesek, és küzdőszellemük sokkal fontosak a való életben is, mint sokan hinnék.

A 2012-ben magyar nyelven is megjelent Guvat és gazella című regénye, a MaddAddam-trilógia első része, amelyben Margaret Atwood a nem megfelelően szabályozott biotechnológia iránti aggodalmait fejezi ki. A sci-fi cselekménye az Istent játszó ember és a génmanipuláció által létrehozott új világban játszódik, ahol kedvükre alakítják az emberek és állatok génjeit. A regény középpontjában egy férfi áll, akit Jimmynek hívtak. Életét egy fán tölti, elkerülve a bizarr, génmanipulált állatokat, kivéve a guvatkákat, akik felváltották az emberi fajt a földön.

Margaret Atwood trilógiájában már nem létezik viszonzatlan szerelem, nincs elfojtott nemi vágy. Ebben a világban a nő a felajánlott virágok közül négyet választhat, akikkel addig párzik, amíg teherbe nem esik. Az elutasított egyedek neheztelés nélkül folytatják életüket, így ebben a képzeletbeli világban már „Nincs már olyan, hogy A nem igent jelent”.

Az ehető nő Margaret Atwood első regénye, amely 1969-ben jelent meg. A mű az étkezési zavarok témáját, a nők emancipációját feszegeti, erősen feminista beütéssel. A regény főszereplője Marian, aki egy piackutató cégnél dolgozik, ahol unalmas kérdőíveket kell kitölteni, valamint a vezető részlegen csak férfiak dolgoznak. Egy nap Peter, a kicsit unalmas, de megbízható barátja megkéri a kezét, amire Marian igennel válaszol. Azonban furcsa érzés fogja el az eljegyzést követően, képtelen enni, hiszen úgy érzi, hogy Peter őt is felfalja. Marian anorexiás lesz, menekülni akar ebből a kapcsolatból, elbújni a világ elől. Az írónő maga is úgy véli, hogy Az ehető nő témája ma még aktuálisabb, mint akkor, amikor a regény íródott.

Margaret Atwood harmincnégy év után végre választ ad rajongóinak azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik őket. Margaret Atwood új regénye, A Testamentumok címmel A szolgálólány meséje folytatásaként, 2019-ben jelent meg. A történet tizenöt évvel később folytatódik, miután Fredé jövőjére rácsapódott a teherautó ajtaja, így nem tudhattuk mi vár rá ezután: szabadság, börtön vagy halál. A Testamentumok már megjelenése előtt felkerült a Booker-díj listájára, ahol az egyik zsűritag elárulta, hogy rémisztő és lélegzetelállító regény várja, hogy olvasók milliója a kezébe vegye. A szolgálólányok szemszöge helyett Atwood a Nénik történeteit helyezi előtérbe, így három gileádi nő elbeszélésére alapul a történet. Megismerhetjük Daisy, Agnes és Lydia néni sorsát, amely szép lassan összefonódik a regényben.

A feminista irodalom

Margaret Atwood kanadai írónő munkásságára és életére nagy hatást gyakorolt gyerekkora, ahol megismerhette a természet szépségeit. Azonban verseiben és regényeiben a környezetvédelem mellett megjelenik feminista beállítottsága is, így olyan fontos és aktuális témákat feszeget, mint a nők jogai, az emancipáció és az elnyomás. Ha kedves olvasóink hasonló témában keresnek műveket, ajánljuk Scarlett Curtis: Egy ​feminista nem jár rózsaszínben című regényét, Roxane Gay: A rossz feminista című könyvét, vagy Marta Breen és Jenny Jordahl szerzőpárostól a Nagyszerű nők történetét.