Gyermekkoromban nagyon szerettem a meséket, folyton igényeltem azt, hogy nagymamám vagy édesanyám olvasson nekem. Minden egyes alkalommal örömmámorban úsztam, amikor a ’mese-idő’ következett. Az egyik legkedvesebb mese akkoriban A kis gyufaárus leány volt számomra, amit nővérem is szintúgy imádott. Ő akarta, hogy mindig azt olvassák fel nekünk, s talán pont ennek köszönhető, hogy észrevétlenül belopta magát a szívembe.
Bár bevallom gyerekként egyáltalán nem fogtam fel a mese lényegét, csupán élveztem azt, hogy belecsöppenhetek egy másik világba. Mai fejjel már sokkal inkább tudom, hogy egy-egy mese milyen tanulságot tartogat számomra. S nem titkolom, hogy felnőtt fejjel is oda vagyok a mesékért. Nem ritka alkalom, hogy a TV előtt ülve egy-egy népmese megfilmesített változatát megnézem. Egyáltalán nem gondolom úgy, hogy szégyellenem kellene ezt, hiszen az emberek idősebb korban is szerethetik őket. Ez a műfaj kortalan, s pont ezért olyan sokrétű is.
Elismerem, hogy első pillanatban megdöbbentem, hogy ez a mű valóban csupa-csupa meséből áll. Ám mielőtt az ember úgy vélné, hogy ezek átlagos, esetleg érdektelen mesék, jobban tenné, ha belepillantana. Mert Csóka Judit olyan történeteket válogatott össze, melyek nemcsak népmesék, hanem vannak közöttük például Istenhez és a Bibliához köthető részek is. S ezek a fabulák csak még inkább kellemessé tették az élményt számomra, hiszen változatosak voltak.
Őszintén, sosem gondoltam volna, hogy a meséknek lehet gyógyító hatása, azonban ez a válogatás pont az én eddigi hozzáállásom a cáfolata. Mert valóban képesek ezek a történetek megnyugtatni az ember lelkét és gyógyírré válni.
A Mesék a gyógyulásról segített elfogadni és megérteni azt, hogy a lélek számára nélkülözhetetlen az, hogy ilyen olvasmányokhoz jussunk. Mert olyan apró örömöket tartogatnak, amit sehol máshol nem tudnánk elérni. Olyan állapotokra és érzelmekre ad pozitív választ, ami az emberek mindennapjait a való életben akár meg is keserítheti. S pont emiatt jó érzés az olvasó számára az, hogy ehhez kapcsolódva szűrhetünk le igazságokat és konklúziókat.
Ebben a csokorban számos kedves történetet találhatunk, amelyek pirulaként szolgálhatnak az ember mindennapjaira. Egy fárasztó nap után felüdülés, ha az ember menekülhet egy olyan világba, ahol az igazság és az öröm alapfeltétel. S én pont ezért szeretném ajánlani ezt a művet minden egyes személynek, akik az olvasás rabjai. Mert nekik is tartogathat valami újat és valami végeláthatatlant ez a válogatás!
Több, számomra szívélyes mese is található a lapok között, de úgy gondoltam kiemelek egyet, ami igazán elnyerte a tetszésem.
Morrede fia – szamojéd népmese: Ebben a történetben a főhősünk egy kisfiú, akinek nincs lába. S emiatt apja nem is foglalkozik vele, enni se kap tőle. Édesanyja is akkor ad ételt neki, mikor apjuk elmegy. Azonban a fiú kitör a ráaggatott béklyók alól, s megmutatja azt apjának, hogy bizony attól, hogy ’nem tökéletes’ ő is ember. És ő is tud olyan dolgokat véghez vinni, mint egy átlagember. Sőt, talán még többet is, mert egy „sértett” személyben sokkal nagyobb akarat és bátorság tombol, mint abban, akit folyton dicsérnek.
A Morrede fia című mese bebizonyította az olvasó számára azt, hogy nem szabad ítélkeznünk a másik felett, csak mert ő „más”. Pont ezért kell egyenrangú félként kezelnünk életünk során mindenkit, mert lehet, hogy pont ő válik azzá, amivé egyikőnk se tud. Fel kell emelnünk és nem azzal bántani, amije nincs, vagy amit elvesztett.
A fabulák egytől egyig érzelmi töltöttséggel vannak felruházva. Némelyik az emberi jellem erősödéséről szól, míg a másik a féltékenységről és a bosszúról, a bizalmatlanságról és a félelemről. S mindazokról az élethelyzetekről, melyekkel életünk során találkozunk. Mert ezek a történetek segítenek nekünk olvasóknak, hogy egy-egy helyzetre másként reagáljunk, és az eső mögött is lássuk a napsütést. Ezért tartom nagyon jó ötletnek azt, hogy Csóka Judit összeválogatott egy ilyen csokrot. Ugyanis a meséknek valóban gyógyító hatásuk van!
Írta: Anarchia könyvblog