Amint meghallom az író nevét, rögtön az Árnyalat-trilógia jut eszembe. A film és a könyv is megosztó véleményt váltott ki a közönségből, hiszen sokan nem szeretik, ugyanakkor számos ember kedvencévé is vált. Nos, én az utóbbi táborát erősítem. Az én tetszésem elnyerte a sorozat mindegyik része, bár talán ha választhatnék, számomra A szürke ötven árnyalata a nagy kedvenc mindkét formában. Azokban a részekben tetszett leginkább a szenvedély és a történet cselekménye is, különlegesnek és odaadónak éreztem.
Emiatt úgy álltam ehhez a regényhez, hogy biztos kapunk valamit abból a stílusból, ami az előbb említett könyvet is jellemezte. Tévedtem, s ez egy kicsit fáj is a szívemnek. Felkészültem arra, hogy egy vágyakkal teli, erotikában gazdag regénybe csöppenek bele, azonban kicsit csalódott lettem, amikor nem egészen ezt kaptam. Az írónő egy új irány felé indult el, megpróbált kilépni az erotika skatulyából és megmutatni, hogy másra is képes. Maga a történet tetszett, kidolgozottak voltak a karakterek és a cselekmény is.
„- Szeretek a zongoráján játszani. - Én pedig szeretem hallgatni – mosolygok vissza rá, és könnyű csend áll be köztünk.”
Maxim Trevelyan a bátyja halálát követően megkapja a grófi címet, aminek nem igazán örül. Ő sohasem akart ebbe a világba igazán belecsöppeni és részt venni, nem tudja kezelni a birtokaikat és elintézni mindent, amit kellene. Kit feleségével, a sógornőjével közelebbi kapcsolat alakul ki köztük, ugyanis összehozza a gyász őket és kezdetben egymás társaságában keresik a vígaszt. Emellett, a férfi folyton bulizik és az ágyában váltakoznak a nők. Egészen addig, amíg egy nap meg nem pillantja az új takarítónőjét egy partvissal a kezében.
Alessia elmenekült Albániából, s most Londonban kezd új életet. Anyja levelező barátnőjénél kap szállást, pár ruhadarabot és az ő segítségükkel szerez munkát is. A múltját és az idejutását homályos foltok fedik, amik a történet folyamán fokozatosan derülnek ki. A lány imád zongorázni és a belé diktált dolgok miatt, folyton úgy érzi, hogy nem érhet a ház tulajdonosa, azaz a Mister nyomába. Azonban amikor legelőször megpillantja, megmozdul benne valami érzelem, amiről eddig fogalma sem volt.
Elemi erő húzza őket egymás felé, amikről igyekeznek tudomást sem venni. Hiszen mindkettőjüknek megvannak a saját céljaik, feladataik és démonjaik. Ám egy idő után mindez kevésnek bizonyul, egy-egy kósza érintés és csók a feje tetejére állít mindent.
Maximnak fogalma sincs, mibe keveredik, de a lány megmentéséért bármire képes. Alessia nem tudja, hogy mit titkol a férfi, azonban a benne kialakuló érzelmeket semmi sem változtathatja meg.
Harcolniuk kell egymásért, mert a sors és a múlt olyan helyzetek elé állítja őket, amik miatt akár végleg el kell válniuk a másiktól, s ezt egyikőjük sem akarja. Fény derül mindarra, ami elől a lány menekül. Maximnak fogalma sincsen, hogyan lesz a nő védelmezője, de azzá válik. Lehull a lepel a férfi titkáról, amire Alessia hirtelen nem tudja, hogyan válaszoljon. Csalódottnak és átvertnek érzi magát. Ám a köztük áramló érzelmek, a szerelem, mindennél erősebbnek bizonyul.
„Eszembe juttatják, hogy mi is az, amit elveszítettem. A szabadság. És azt, hogy mi az, ami most az enyém. A felelősség. A francba.”
Rengeteg szörnyűséggel kell szembenézniük, hogy egyszer boldogok lehessenek. De vajon megéri ez mindkettőjüknek? Elszakadhatnak a múlt bilincseitől és új életet kezdhetnek együtt?
Keserűség, szenvedély, szerelem. Ezek kombinációja ez a történet. Az írónő stílusa és a történetvezetése fantasztikus.
Azt egy kicsit hiányoltam a regényből, hogy az ’ezután-ról” szó sincs benne. Számomra ez olyan volt, mintha az alkotásból egy apró pillérrel kevesebb lenne. Ennek ellenére kellemes élményt nyújtott és élveztem az olvasását. Sokszor beletemetkeztem a mű soraiba és nem tudtam letenni, mert olvastatta magát és a székhez szögezett.
Ajánlom a romantika kedvelőinek, mert ez számukra impozáns élményt nyújt majd.
Írta: Anarchia könyvblog