A zsáner kedvelőjeként, azt hiszem egy bizonyos színvonalat felállítottam magamban, mielőtt a könyvnek estem volna. Olvastam már rengeteg olyan alkotást ebben a műfajban, ami túl lett népszerűsítve és mégis borzalmas volt, de emellett olyat is, ami alig kapott beharangozást és mégis hatalmasat ütött. Az előző részek tapasztalata alapján bíztam abban, hogy a fentebb említett két opció közül az utóbbi lesz helytálló – nos, nem tévedtem.
A Jana Berzelius sorozat már az első kötet elolvasása után belopta magát a szívembe, ahogy a második és a harmadik rész is. A kötetek valamilyen szinten összetartoznak, hiszen az író mindegyikben ugyanazokkal a szereplőkkel dolgozik – csak más ügyeken.
A Post mortem elolvasása során több érzelem is megindult bennem. Izgatottan vetettem bele magam a könyvbe, miközben váltakozott bennem a gyűlölet és az imádat. Imádtam a művet, mert az írónő ismét valami jobbat és letehetetlent alkotott. Gyűlöltem a történetet, mert olyan kegyetlenséggel lett átitatva, ami minden egyes oldalon érződött és még a könyv végeztével is hatással volt rám.
A történet egy szemszögön keresztül fut végig, mégis sokszor úgy érezzük az olvasás során, mintha több nézőpontból lennénk tanúi az eseményeknek. Ez is az írónő sajátosságai közé tartozik, hiszen eme érzés meglétével csak fokozódik bennünk a tudni akarás és a kíváncsiság.
Maga az alapkoncepció a már megszokott vonalat képviseli. Elénk tárul egy ügy, amelynek az elkövetőjét keresik. Közben a háttérben, de mégis figyelmet kapva zajlik egy másik, már az előző részben megkezdett ügy. Ezen felül szereplőink élete sem könnyű, így velük is folyton történik valami és újabb megpróbáltatások elé kell nézniük. És pont a több cselekményszál miatt lesz még izgalmasabbá a mű, miközben egyáltalán nem válik zavarossá, így az olvasót csak viszi magával a történet, míg a végére nem ér.
Norrkörpingben brutálisan összevagdaltak egy nőt, akire a nagyobbik lánya talál rá. Jana Berzelius és csapata rögtön beleveti magát az ügybe, ahol már kezdetben is egyre több tisztázatlan kérdés merül fel. Nem sokkal később egy újabb embertelenül megcsonkított testre lelnek, ami csak még több gondolkodnivalót ad a nyomozóknak.
Eközben Jana életébe is belép valaki. Valaki, akit a rendőrség köröz. Valaki, aki rengeteget tud a nő múltjáról, amivel teljes káoszt vihet az életébe. Valaki, aki a nő elől fontos dolgokat rejteget. S mialatt az újabb ügyek elkövetőit kell megtalálnia, a saját élete nehézségeivel és démonjaival is harcolnia kell.
Az ügy egyre inkább bonyolódik. A mentősök közül is gyanúsított kerül elő. A szálak összekuszálódnak és olyan hatalmas bombává duzzadnak, amik elsöpörhetnek mindent. Élet-halál harc alakul ki, miközben a gyilkos szabadlábon ólálkodik, s talán épp egy új emberi bántalmazáson ügyködik.
Ki lehet a gyilkos? Miért alkalmaz ilyen kegyetlen csonkításokat, és mi a célja? Sikerül előkeríteni és választ kapni a kérdésekre?
Emelie Schepp tényleg fantasztikusan forgatja és csavarja a szálakat.
A Post mortem maga alá temet, elrepít az oldalak közé, ahonnan csak a gyilkos elkapása után kerülhetünk ki. Izgalmas, akciódús, élvezetes és egyben ijesztő regény!
Ajánlom a krimi kedvelőinek, mert számukra eget rengető olvasmány lesz! Emelie Schepp tényleg egy olyan írónő, akinek művei bárki számára izgalmas időtöltést nyújthat.
Írta: Anarchia Könyvblog