Brian Lee O'Malley: Repeta könyvajánló
Bryan Lee O’Malley nevét sokan ismerhetik a Scott Pilgrim sorozata által. Azonban a Repeta az, ami most jelentősebb reklámot kapott, így több emberhez eljutott, többek között hozzám is.
Képi világát tekintve egyszerű, szinte már gyermeki rajznak tűnhet, összességében viszont zseniálisan megalkotott művészet bontakozik ki a szemünk előtt. Mindezt egy szarkasztikus, vicces, mégis lényegre törő szöveg koronázza meg. Ne tévesszen meg senkit, mert a maga bugyutaságában a Repeta nem gyerekeknek való képregény. Leginkább a fiatalabb generációt célozza meg, azonban az idősebbeknek is könnyed kikapcsolódást biztosít. Én is - közel negyven évesen - igazán jókat derültem és szórakoztam Katie „gyötrelmein” és „szerencsétlenkedésein”. Így bátran tudom ajánlani a saját korosztályomnak is, mert visszatekintést ad azokra az évekre, amikor mi is beleestünk hasonló hibákba, vagy tettünk olyan dolgokat, amiket mostani ésszel már nem tennénk meg.
Mindannyian tudjuk, hogy a múltat megváltoztatni nem lehet, azonban ha valaki mégis megpróbálkozik ezzel, abból általában soha nem sül ki jó, de a legtöbb esetben katasztrofális helyzeteket szül. Bárhogy másítjuk meg, a múlt megbosszulja önmagát és más módon kapjuk meg a büntetésünket. Ezt a Repeta főszereplője, Katie is megtapasztalja.
„- Mit csináltál tegnap este?
- Nem tutibiztos, de azt hiszem ittam egy pohár bort és lefeküdtem aludni.„
Katie álmában egy különös lényt lát, aki valamiért a szobájában levő fiókos szekrény felé terelgeti a lányt. Mikor felébred, hamar elfelejti mindezt és inkább azon fáradozik, hogy a karrierjét építgesse. 29 évesen tehetséges konyhafőnök, akinek nagy álma egy saját - szellős és világos - étterem. Jelenlegi konyhája egy pince alagsora, ami nem éppen az, amire valaha is vágyott. Éveken keresztül várta a lehetőséget, és most úgy tűnik a Lucknow- on sikerrel jár.
Egy balesetnek köszönhetően, Katie élete fenekestül felfordul. Még annál is jobban, amennyire már elve káosz volt. Szerelmi élete nem kimondottan a tökéletes kategóriába tartozik, önmagával szemben felállított szabályait képtelen betartani, túlságosan sokat rágódik olyan szituációkon, amiket elég lenne egy legyintéssel elintéznie. A görcsös megfelelni akarás teljesen tönkreteszi az idegeit.
Az álombeli lény megelevenedik Lis, a háziszellem formájában és egy lehetőséget kínál a lánynak. Ez a lehetőség pedig nem más, minthogy megváltoztassa a múltat, mindezt egy varázsgombának köszönhetően.
Az utasítások egyszerűek:
- Jegyezd fel a hibád.
- Egyél meg egy gombát.
- Feküdj le aludni.
- Kelj fel új emberként.
A lány nem sokat habozik, megteszi, amit meg kell tennie – hisz mit árthat egy kis varázsgomba? Álmában leperegnek az előző napi események, ahol Katie kijavítja melléfogását. Másnap még mindig szkeptikusan áll a helyzet elé, de legnagyobb döbbenetére minden megváltozik. Eleinte úgy érzi megőrült és inkább összegömbölyödve vegetál a padlón. Ahogy magában gyötrődik, egyre jobban ráérez a helyzet abszurditására, amit akár a saját előnyére is fordíthat.
Este mindent megcsinál ugyanúgy, mielőtt Lis betoppant volna az életébe, azonban egy dologgal nem számolt: minden embernek csak egy gomba jár. Katie persze nem az a típus, aki ennyibe hagyja a dolgokat, és ebből fakadóan számtalan probléma veszi kezdetét.
Katie beleesik a mohóság csapdájába, amiből már nincs visszaút. A perfekcionistákra jellemző vonások mind feltűnnek. Lényegtelen dolgok megváltoztatása, ami igazából semmit sem árthat. Mindennek tökéletesen kell működnie és ez a minimum, ez alá nem eshet a színvonal. Azonban ennek ára van, amit meg kell fizetni.
A Repetát, akár egy tankönyvnek is titulálhatnánk, hiszen elemei mindegyike magába foglalja az életet. A hibáinkat el kell fogadni, és azon dolgozni, hogy a következő esetnél okosabbak legyünk. Felelősséget kell vállalni minden tettünkért, amit valaha is elkövetünk, mindezt nem lehet egy varázslattal semmissé tenni. A feszített tempó, amit életvitelszerűen űzünk, sok esteben inkább ártalmas, mint hasznos. Néha jobb lazsálni és nyugalmi szintre helyezni, mind az elménk, mind a testünk.
Írta: Anarchia könyvblog
