Shalini Boland: A titkos mama könyvajánló

Ez a könyv olyan, ami odaszegez a székhez, és képtelen vagy addig felállni onnan, amíg nem végzel vele. Teljesen mindegy, hogy ebben a stílusban hány hasonló mű jelent meg, A Titkos Mama hozott magával újabb és újabb izgalmakat, fordulatokat. Az írónő olyan atmoszférát alakított ki, melyben sodorja magával az olvasót, akit nem hagy nyugodni a könyv, míg nem derül ki az igazság. És miután már kezded kapiskálni a megfejtést, még akkor is ott lebeg előtted, hogy mi van, ha tévedsz? Mi is ennek a könyvnek a zsenialitása? Az agresszív érzelmek. Düh, megvetés, sajnálat, szomorúság, remény. Ezek az érzések végig uralták a történetet, és nem volt benne egy oldalnyi közöny sem. Az a könyv, ami képes így magába szippantani, megérdemli, hogy elolvassák.

" A konyhában ülök, és a törött üvegszilánkokat szedegetem a talpamból, közben a rendőrség érkezésére várok. Miért dob bárki téglát az ablakomba? Miért történik velem ez a sok borzalom? Tudom, miért....."

Tessát rettenetes trauma érte, amikor születendő ikrei közül az egyik gyermek meghalt szülés közben, és pár évvel később Samet, a megmaradt kisfiút is el kellett temetnie, aki súlyos betegségben hunyt el. Férje Scott elhagyja őt, nem bírja látni, ahogy felesége a gyász súlya alatt összeroppan. Bár Tessa nem adja fel, nem dobja el az életét, próbál erős lenni, de mégis árnyéka hajdani önmagának.

Egy nap a temetőből hazaérve egy kisfiú ül a konyhában, és közli Tessával, hogy most már ő az új anyukája. A nő teljesen lefagy, nem tudja, mit tegyen, így első ötlete, hogy férjét hívja, azonnal menjen át hozzá. Mikor Scott meglátja Harryt, a kisfiút a konyhában, egyből rátámad feleségére, hogy honnan hozta el, és egyáltalán miért nem a rendőrséget hívta először. Miután megtették a lépéseket, a nyomozók elviszik a fiút, és behívják Tessát is kihallgatni. Egyből a nőre terelődik a gyanú, hisz korábban is volt már egy hasonló eset. Az újságírók, mint a hiénák vetik rá magukat a szerencsétlen asszonyra, mindenki azt hiszi ő rabolta el Harryt.

Tessa élete egyre rosszabb, mindenhol ezek a cápák veszik körbe, és még a férje sem hisz neki, sőt kategorikusan elzárkózik a nő elől, és közli vele, hogy menjen pszichológushoz, kezeltesse magát. Majd megjelenik a szomszéd, aki nem mellesleg szabadúszó újságíró, és aki kirobbantotta ezt az egész borzalmat, közli Tessával, hogy talált valamit, ami Harry apja ellen szól. Teljesen összezavarodik, már nem tudja, kiben bízhat meg, ki nézi őrültnek, mégis úgy érzi, hogy az egyetlen mentsvára, és a megoldás ennek a szomszédnak a kezében van. Együtt, de mégis külön utakon próbálják felfedni az igazságot, és Tessa olyan dolgokra jön rá a nyomozása során, amire soha nem gondolt volna. Egyetlen ember áll mellette: Ben, a főnöke, aki mindenben próbál segíteni a nőnek, támaszt nyújtva neki. Mégis, ahogy halad a történet Tessa úgy érzi, kezd megőrülni, és lassan már ő maga is elhiszi, hogy a fiút nem egy angyal hozta el hozzá, hanem ő maga volt, aki elrabolta.

Őszintén megmondom, hogy az ilyen történetek után egyre több gyűlölet van bennem az újságírók felé, akik egyszerűen képtelenek bármilyen empátiát érezni, csakis a sztori érdekli őket. Nem számít nekik, hogy ezzel hány életet keserítenek meg, tesznek tönkre. Dühöt éreztem Scott iránt, akiben nem volt annyi, hogy kiálljon felesége mellett, és még egy jó lapáttal rá is tett, hogy ez a szerencsétlen asszony még nyomorúságosabban érezze magát. Tessa iránt tiszteletet éreztem, hisz hatalmas tragédiák érték, és mégsem hagyta el a hite. Mégis kit ne tenne tönkre, ha két gyermekét is elveszítené? Ő mégis minden nap felkelt, és szembenézett a valósággal.

Írta: Anarchia könyvblog