Sophie Jackson: Egy csepp remény könyvajánló

Már az első oldalakon imádtam. Beszippantott a világa, és nem akart elereszteni.

A könyv elején megismerhetjük Max élettörténetét, amelynek lassan részese lesz Grace is. Az írónő nem sietteti a szálakat, mégsem éreztem egyáltalán vontatottnak, minden szavát áhítattal olvastam. Végig letehetetlen volt, mindig többet és többet akartam belőle. Ez az írónő egyik különlegessége.

Két megtört lélek, akiknek meg kell küzdeniük a múltjukkal, úgy tudnak csak teljes mértékben a jövőre koncentrálni.

"(…) sose nyiss ajtót, ha a múlt kopogtat. (…) Semmi újat nem tud mondani."

A remény nagyon fontos szó a regényben. Maxnek és Grace-nek is szinte csak ez maradt, ez tartja fenn őket az élet hullámainak felszínén.

A férfinak végig kellett élnie, ahogy a tökéletesnek hitt kapcsolata a romokban végzi, elvesztett fia után jegyesével is elhidegülnek, ő pedig inkább segédeszközökhöz nyúl, különféle drogokhoz és italokhoz, mintsem az érzéseiről beszéljen valakinek. A szeretett nő végül otthagyja, és egyedül marad a nagy fájdalmával. Legjobb barátja, Carter gondoskodik arról, hogy a megfelelő ellátást kapja egy erre specializált központban, ahol nem csak a függőségétől szabadul meg, hanem új barátokra is szert tesz, akik végig támogatják őt a nehéz időszakban, és segítik az új életének elkezdésében. Meglátogatja rég nem látott nagybátyját, fizikai munkába temetkezik, de arra nem számít, hogy az ottani pultos lány ennyire megragadja a figyelmét. Grace egy rossz kapcsolatból menekült egészen a kisvárosig, ahol új barátokat szerez, próbál beilleszkedni az új környezetbe, mégis tartja a távolságot mindenkitől. Nem tud teljesen feloldódni, legtöbbször elboldogul egyedül, de közben próbálja megvalósítani az álmait.

Azonban az új élet lehetősége nem olyan egyszerű, mint amennyire az annak látszik. A múlt mindig megkísért és próbál visszarántani. Az emlékek sokszor megrohamoznak, és nehéz nekik ellenállni.

Roppant fordulatos és szívszorító szerelmi történet. Olyan elemi erővel hat az olvasójára, mint kevés másik regény. Mindig tartogatott számomra új fordulatot, nem engedte, hogy letegyem, akár egy pillanatra is.

Egyedi, szívszorító és szenvedélyes.

Nagy kedvencem lett.

"El kell fogadnunk, hogy a csalódás véges, de sohasem szabad elveszíteni a végtelen reményt." - Martin Luther King

Írta: Barbi