Jan Stocklassa: Stieg Larsson titkos iratai könyvajánló

Jan Stocklassa volt az, aki elővette Stieg Larsson „elfeledett” dokumentumait és újból nyomozni kezdett. Míg Stocklassa négy évet töltött rengeteg kutatómunkával, Larsson nyolcat, azaz egészen a haláláig ezzel a mai napig megoldatlan üggyel foglalkozott. Stieg Larsson a TT hírügynökség munkatársa volt akkor, amikor megölték Olaf Palmét. A rengeteg dokumentumot, amit összeszedett nyolc év alatt, a rendőrség soha nem vizsgálta meg rendesen.

Ez a dokumentumregény - bár nem oldja meg az ügyet – rengeteg olyan információval szolgál, ami a rendőrséget előbbre juttathatja. Ebben reménykedik Stocklassa is, hogy a műve megjelenése után sokkal nagyobb figyelmet kap a Palme gyilkosság, illetve az új információk előrébb viszik a rendőrségi nyomozást, még komolyabban állnak hozzá és a kapott adatok birtokában talán végre sikerrel zárul ez a sok éves hajtóvadászat.

Az írónak tökéletesen igaza van abban, hogy ez az ügy függőséget okoz. A könyv olvasása közben rengeteg időt töltöttem az interneten, különböző szervezetek, emberek, információk után kutatva. Összeesküvés-elméletek sokasága, emberek, akik magukra vállalták a gyilkosságot. Furcsaságok Lisbet Palméról és a merénylet éjszakájáról.

Olaf Palme svéd szociáldemokrata miniszterelnök, 1986. február 28-án este, feleségével, Lisbettel sétált haza egy moziból, valaki megtámadta őket. Palme miniszterelnököt súlyos találat érte a fején, azonnal kórházba szállították, de fél óra múltán az orvosok holttá nyilvánították. Feleségét, Lisbetet is lelőtte volna a merénylő, azonban nagy szerencséjére sikerült éppen úgy elmozdulnia, hogy a találat csak a hátát súrolta, így égési sérüléssel megúszta.

Hans Holmer vette át a Palm ügyosztály vezetését és ő lett a nyomozásvezető. Ez a lépés sokakból meglepetést váltott ki, hisz gyilkossági ügyek kivizsgálásában nem volt jártas, azonban csapata, akik több mint kétszázan voltak, igen. Számos tanút találtak, akik látták a merényletet, és egy 22 éves fiatal lány személyleírást is tudott adni az elkövetőről, így már szinte minden ismeretes volt a nyomozók előtt: ruha, cipő, arc. Elkészült a fantomkép. Érdekes, hogy Lisbet Palmét soha nem kérték meg, hogy próbálja körülírni a gyilkos kinézetét, mivel az első kihallgatás során képtelen volt felidézni azt.

Stieg Larsson keményen dolgozott az ügyön, szinte se éjjele, se nappala nem volt. Rengeteg anyagot szedett össze azokról az emberekről és szervezetekről, akik - szerinte - részt vehettek a merényletben. Három listát állított össze: egyet a személyek, egyet a szervezetek és egyet a helyszíneket illetően.

1987 tavaszára a Palme-ügyosztály főnök nélkül maradt. Holmér lemondott és egy évvel később még mindig nem volt tettes. A mai napig rengeteg embert sorakoztattak fel,- szám szerint 130-at - akik magukra vállalták, majd a későbbiek során kiderült, hogy egyiknek sincs köze a merénylethez. Több mint tízezer tanú és számtalan őrült összeesküvés elmélet született, ami szinte sehová sem vezetett.

Olaf Palme megosztó ember volt, aki sok magas tisztségű emberből váltott ki tiszteletet és ellenszenvet egyaránt. Halála olyan megdöbbenést hozott a Svédeknek, amiből sokan még most sem tudtak magukhoz térni.

Jan Stocklassa két vonalon hozta ezt a dokumentumregényt: Az egyik azt a kutatómunkát öleli fel, amelyet Stieg Larsson vezetett 2004-ig. Ekkor halt meg az író, aki a Millennium trilógiával írta be nevét világszerte az olvasók körében. A második vonal, amely a Stieg nyomában címet kapta, maga Stocklassa munkáját fedi.

Larsson olyan keményen dolgozott ezen az ügyön, hogy ha még életben lenne, talán rég megoldotta volna a rejtélyt. Az utolsó nyolc évét a Palme gyilkosságnak szentelte, már-már fanatikus módon.

Írta: Anarchia Könyvblog