Tavi Kata: Nyitótánc könyvajánló

Tavi Kata hűen bemutatta nekünk a kamaszkor minden velejáróját. Dühkitörések, érzelmi válságok, sírások, veszekedések, igen, egy kamasz élete ilyen, ezt el kell fogadni. Igazán aranyos történet, mely elérte nálam, hogy visszakívánkozzak az iskolapadba, hogy visszapörgessem az idő kerekét, és sok-sok dolgot máshogy csináljak. A történet előrehaladtával, én is szerettem volna táncolni, versenyekre járni, különböző fellépéseken részt venni, és igen, még a tanulás is hiányzott. Jó érzéssel töltött el, ahogy visszagondoltam a saját osztályomra, egy-egy szereplőben felismertem régi barátokat, ellenségeket és önmagamat. Egyszóval szerettem, és hiába vagyok jóval idősebb, és sok olvasó ódzkodik az ilyen jellegű iskolás történetekről, én mégis azt javaslom, hogy el kell olvasni, mert nem kor függvénye, ha az ember egy olyan könyvet tart a kezébe, amit élvez és szeret.

Főszereplőnk Lilla, egy 15 éves lány, aki most kezdi a gimnáziumi éveit a Duna parti iskolában. A Duna parti iskola azért nagyon jó, mivel külön hangsúlyt fektet a táncra, a rajzra és a kosárlabdára, így olyan tanulók jelentkeznek ide, akik ezekben tehetségesek. Lilla gyerekkora óta imád táncolni, így evidens volt az iskolaválasztás, bár nem biztos még abban, hogy ez lesz élete foglalkozása.

Lilla életében a problémák ott kezdődtek, hogy a szomszédjukba visszaköltöztek Havasiék, akiknek van egy fiuk Krisztián. Krisztiánnal gyerekkorukban jó barátok voltak, aztán egy veszekedés alkalmával többet nem beszéltek egymással, ám Lilla ebből semmire sem emlékszik, Krisztián viszont nagyon is. A leányzó hamar beilleszkedik az osztályba, gyorsan barátokra talál Jázmin, Gréta, Flóra és Márk személyében. Tetszik neki Krisztián, de a kapcsolatuk elég hullámzó, hol beszélnek egymással, hol egyszerűen csak elmennek egymás mellett. Lilla ezt elég nehezen viseli, és akkor még Flóra rátesz egy lapáttal, amikor teljesen kifordul önmagából, és az összes lányt maga ellen fordítja. Mindenki értetlenül áll a jelenség előtt, páran sejtik a miértjét, de tudni senki nem tudja, próbálnak közelebb kerülni hozzá, de Flóra már nem az a lány, akit év elején megismertek. És mindemellett még ott vannak a versenyek a fellépések, és persze a tanulmányi eredmények.

" Némi késéssel követtem, és a fennmaradó időben magabiztosan csináltam a többiekkel együtt a gyakorlatokat. Egyébként hibátlanul. Ahogy korábban Márk is rávilágított, nem a technikámmal van a baj, hanem az agyammal. "

A karaktereket imádtam, Kristóf a laza stílussal és a vicces beszólásokkal, valószínűleg nekem a legjobb barátom lett volna. Jázmin a céltudatos lány, aki mindenkinél okosabb, mégis szerethető egyéniség. Gréta, aki a maga szótlanságával és fura öltözködésével már egy plusz színt vitt a környezetebe, ritkán szólal meg, de ha igen, akkor érdemes figyelni rá. Még Flórát is meg tudtam érteni, annak ellenére, hogy a történet haladtával eléggé antipatikus személlyé vált. És persze ott van Márk és Krisztián. Mindkettőt szerettem a magam módján, de én valahogy mégis Márk felé húzok. A két fiú között rivalizálás van, nem Lilla miatt, hanem egy sokkal régebbi ügy kapcsán, viszont a lány is belekerül önhibáján kívül.

" Imádom a lepkéket (az állatkert lepkeháza szerintem varázslatos hely), na de a gyomromban? Szegények. Akik ilyeneket írnak, azok nyeltek már le véletlenül bogarat? Na és a gyomorsavról hallottak már?"

Egy szó, mint száz, Tavi Kata egy olyan történetet tárt elénk, ami megtestesíti a mai tinik helyzetét, problémáit. Bár fikció, mégsem az, hisz mindannyian járunk/jártunk iskolába, így felfedezhetjük a hasonlóságokat a mi életünk és a könyv között, olyan helyzetet teremtve, amivel mosolyogva gondolunk vissza a régi énünkre. Igazi tini történet, szerelemmel, gondokkal, barátságokkal és jó adag humorral megspékelve. Aki pedig attól tart, hogy a kora miatt nem neki való, meg kell nyugtatnom, a

Nyitótánc kortól független, csak emlékezni kell az iskolás évekre, és máris a miénknek érezzük a történetet.

Írta: Anarchia könyvblog